A mai nap sem lógott ki az utóbbi napok sorából: ma is villamosoztunk, méghozzá a 18-as viszonylattal a Savoya parkig: Délelőtt, mikor már anya is elkészült, autóval átmentünk a hídon Budára és ott mi anyával kiszálltunk és megvártunk a megállóban egy 18-as villamost. Előbb még jött 47-es és 41-es is, de én ma mindenképp a tizennyolcassal szerettem volna utazni! De megérte várni, mert klassz volt az út, nézelődtem végig és egy remíz mellett is elmentünk, ahol sok villamos várakozott épp. Mikorra megérkeztünk a végállomásra, apa már várt minket (ő addig odament autóval és leparkolt), és bementünk a plázába, ugyanis vásárolni kellett estére például virslit. Hamar végeztünk és amíg apa levitte a kocsiba a cuccokat, addig mozgójárdáztunk anyával (az majdnem olyan klassz, mint a mozgólépcső!), és mivel eddigre megéheztünk, ezért beültünk egy kínai étterembe, és vettünk evőpálcikát is és megpróbáltunk azzal enni (nem könnyű megjegyzem). Fincsi volt a csirkehusi, jó sokat ettem belőle és mivel jól viselkedtem, a jutalmam az volt, hogy felülhettem egy mini vasútra és mivel csak mi voltunk, ezért jó sokat mehettem vele! Nagyon aranyos volt a néni és a végén még jó gyorsra is kapcsolta a vonatot amit nagyon élveztem. Volt egy kis műtavacska is kacsákkal és békákkal, amik hápogtak és brekegtek is!
Haza már végig kocsival mentünk, nem villamosoztunk és itthon rögtön ágyba lettem küldve, de nem aludtam, csak pihengettem csendben. Apa szerint így nem tudok majd sokáig fent lenni, de majd meglátjuk!
Amikor felkelhettem, ettem egy kis uzsonnát, aztán matricákat ragasztgattam és telefonon boldog új évet kívántunk a Klári mamának, az Etinek, a Dédiéknek, a Kati mamának, aztán megérkeztek a Csilláék és áthozták a Lili kutyust, aki teljesen fel volt pörögve, mert nem orvoshoz vitték, hanem ide hozzánk, játszani (a kocsikázásról állítólag rosszak a tapasztalatai: többnyire állatorvos a végcél...)
Ahogy apáék meg is ígérték: nem kellett lefeküdnöm, addig maradhattam fenn, amíg akartam! Így meg tudtam végre nézni a digitális órán a 22, a 23 órát és képzeljétek, utána nem a 24, hanem 00 következik! Na pont ennél a fontos felfedezésnél tartottam, amikor koccintani kellett gyerekpezsgővel és himnuszt hallgatni. Körülbelül ekkorra is lettem olyan szinten álmos, hogy elszakadt nálam a cérna... Kijelentettem, hogy "már nem szeretnék szilveszterezni, mert rossz ilyen sokáig fent lenni!" és inkább mentem aludni hamar, de kicsit később meg felébresztettek amikor a ház előtt sok és hangos tűzijátékot dorrogtattak...
Milán
*****
Boldog Új Évet Kíván minden kedves olvasójának a blog másik készítője is, aki e sorokat is írja...
*****
