Reggel hiába vitt át apa a Kati mamához, mert nem tudtam síelni menni, ugyanis nem fértem volna már be a kocsiba, mivel ma a Boti is ment síelni és négy gyerek már túl sok lett volna. Szerencsére azért oviba nem kellett menni (bár beugrottunk anyához, amikor lementünk az ebédért sétálni), és egy új játszóteres parkot is megnéztünk a Mamával. Közértben is voltunk és kaptam joghurtot, amit később meg is ettem. Ebédelni viszont nem sok kedvem volt: csak a fasírtot ettem meg, a főzeléket nem. Közben a síelők is megjöttek és mentünk aludni. Én persze nem voltam fáradt eléggé az alváshoz, de csendben feküdtem amíg anya oda nem ért, mert akkor felkelhettem, de ő ment is tovább nemsokkal később a kozmetikushoz vagy hova. Sebaj, mert hozzánk meg jött a Tamás bácsi és kezdődött is az angol óra. Az angolozás után már ott volt apa és picit még játszhattam a Botival közérteset, de olyan nagy volt a ricsaj, hogy apa inkább hazahozott...
Itthon rajzolgattunk és zenét hallgattunk estig és a híradó alatt apa főzött nekem finom virslit, amit meg is ettem. Közben anya is hazaért, apa pedig még banánturmixot is csinált, ami olyan fincsi volt, hogy egy nagy bögrével bevágtam.
Kicsit később mentem fürdeni és alvásig még kicsit játszottunk is.
Milán
