Délelőtt kénytelen voltam többnyire egyedül játszani, ugyanis anya főzőcskézett a konyhában, apa pedig takarított és csak amikor várni kellett, hogy felszáradjon a padló, vagy hatni kezdjen a tisztítószer, akkor tudott velem kicsit foglalkozni... Sebaj én rajzolgattam, BebeTv-t néztem, és Wii-ztem addig (a szeletelős játékban már meg tudom verni a gépet!). Ebédre végül nem kértem anya diós szószából a húshoz, hanem inkább biztosra mentem és kecsöppel ettem :)
Ebéd után pedig kicsit pihentem a szobámban és vártam, hogy csengessenek végre, ugyanis az Orsiékat vártuk és akkor felkelhettem végre... Nos tehát amikor megérkeztek a vendégek, én rögtön hoztam is a kis Levinek játékokat: hat-heteket, pázzlét, rajztáblát... 
Jót játszottunk és amikor apa megjavította a laptopjukat, akkor átmentünk a Kati mamához is. Ott is játszottunk és amikor hazaindultak az Orsiék, akkor mi pedig átmentünk a Krisztiékhez. Na hárman persze sokkal jobb volt rosszalkodni! Futkároztunk (amíg a Zoli ránk nem szólt), kisvonatoztunk, és társasoztunk is egészen estig... Sajnos hamar elszaladt az idő és haza kellett jönni (pedig a Boti felajánlotta, hogy aludjak ott, de én inkább a saját ágyikómban szeretnék...talán majd ha nagyobb leszek...)
Hazafelé pedig képzeljétek, apa észrevett egy sünikét a garázsoknál! Hamar kiszálltunk és megnéztük merre megy, nehogy az autók alá sétáljon. Nagyon aranyos kis süni volt és picit, óvatosan meg is simiztem: kicsit tényleg szúrós volt...
Itthon - alapos kézmosás után - ettem vacsorára két szelet pizzát, aztán már mehettem is fürdeni és aludni. A mesét a Botiéktól kölcsönkért Anna-Petis könyvből mesélte apa.
Milán
