Reggelire nem tejpépet kértem, hanem csokis kekszet és tejecskét, vaníliás szívószállal (tegnap se ettem már meg a tejpépet és apa mérges volt amiért ki kellett dobnia...). Délelőtt játszottunk és kicsit videóztam (például megnéztem egy Postás Pat részt, a fagyigépest), aztán átmentünk a Klári mamáékhoz ebédre. Ma nagyon fincsi volt az ebéd: húsleves (sok sok tésztával...) és utána rántott husi majonézes krumplival. Desszertnek pedig egy tölcséres fagyit kaptam, mivel jól ettem. Utána hazajöttünk és mennem kellett az ágyamba, de nem aludtam, hanem megvártam amíg apa visszaér a Kati mamától (átment valami szekrényt szerelni az új hűtő miatt vagy mi), és őt sikerült meggyőznöm, hogy felkelhessek :) 
De nem is baj, mert nem sokkal később már indultunk is megünnepelni a Boti szülinapját a Bólyai suli tornatermébe. Mi voltunk az első vendégek és még segítettünk kicsit díszíteni (lufikat fújni). A Zoli épített nekünk egy akadálypályát is, ami nagyon klassz lett és már egyedül is végig tudtam rajta menni... Később még volt egy nagyon izgi csapatverseny is, váltófutással meg minden és a mi csapatunk irtó ügyes volt ám!
A verseny után tortázás volt tűzijátékkal meg minden (és csokitortával... nyamm!), és csak utána adtuk oda sorba az ajándékokat a Botinak. No aztán még egy érdekes csomagolós játékot is játszottunk a Krisztivel, de utána már sajnos össze kellett pakolni és eljönni, mert jöttek focizni a terembe bácsik. Még segítettünk felcipelni a cuccokat a Krisztiékhez és ici-picit maradtunk, de aztán hazajöttünk. Itthon már rögtön mennem kellett fürdeni, és vacsorázni, aztán már aludni kellett menni, mert késő este lett.
Milán
