Reggel arra ébredtem, hogy irtóra fáj a nyakam, ha megmozdítom! Szóltam gyorsan apának, de ő sem tudta mi lehet ez... Kicsit megmasszírozta, de akkor se lett jobb és a Kati mama is átjött, hogy megnézze mi lehet a baj, de mivel semmire se jutott a kupaktanács, végül anyáékkal elmentünk a Heim Pál kórházba, az ambulanciára (apa cipelt végig, hogy a vállán pihenjen a fejem, mert csak fekve nem fájt...). Itt egy doktor bácsi megnézte a nyakam és egy néni pedig csinált sok fura fényképet rólam állva, fekve, mindenféle kényelmetlen pózban. Aztán kis idő után ismét bementünk a doktor bácsihoz és kaptam egy nyakmerevítőt, de ez elég kényelmetlen ám! Sajnos nem lehet levenni, és itthon még ebédelni is ebben kellett... Még jó, hogy pizza volt, azt meg tudtam enni így is :) 
No és még aludni is ebben a nyak-izében kellett... De mivel elég fáradt voltam, még így is aludtam egy jót.
Amikor felébredtem, már kicsit jobb volt a nyakam, és tudtam anyának segíteni a szobámat átdíszíteni a farsangi dekorációról a tavaszi dekorációra (virágok, kiskacsák meg ilyesmi). Épp végeztünk amikor apa hazaért a vásárlásból, ami azért volt szuper, mert végre indulhattunk a Botiékhoz - ugyanis ezt sikerült kisírni azért :)
No, hát a Krisztiéknél sokkal gyorsabban gyógyult a nyakam! Sokat játszottunk a Botival és még interneteztünk is kicsit, amikor apa megcsinálta a Botinak a számítógépet! Ettünk palacsintát is, amit közben a Kriszti sütött nekünk, csak rohangálni nem volt szabad a nyakam miatt...
Sajnos este haza kellett indulni, pedig én még maradtam volna sokáig, és itthon be is vágtam a hisztit és a fürdés végéig rapliztam - emiatt sajnos később a mese ma elmaradt :(
De lefekvés előtt még ettem egy pisztáciás pudingot és lecseréltük a nyakmerevítőmet egy puha szivacsosra, amit kölcsön kaptunk a Krisztiéktől.
Milán
