Miután apa bevitt az oviba, kicsit rajzolgattam, és amikor kimentünk az udvarra, anyával is találkoztam. Az ebéd ma egész jó volt: tojásleves (repetáztam is) és rántott husi. De a legjobb az volt, hogy utána jött értem anya és előbb megmutatott az ő csoportjukban egy számokkal teli könyvet (!), aztán hazajöttünk aludni, de én persze nem akartam aludni... Így aztán egy kis uzsonna után elsétáltunk a szakadó esőben a doktor nénihez, hogy megnézze, miért köhögök. Ezt ugyan nem tudtuk meg, de találkoztunk a Botiékkal, ugyanis szegények mindketten lázasak és ők is jöttek az ő doktor nénijükhöz. Mi pedig hazasétáltunk (szintén esőben) és szó szerint bőrig áztunk. Itthon rajzoltunk anyával, méghozzá érdekesen: fekete lapra fehér ceruzával. Rajzoltam is egy napocskás képet és a szánkódombot is. Aztán épp eldugdostam a kirakósból a számokat amikor apa is hazaért, úgyhogy ezeket már ő kereste meg, aztán ő dugta el őket, és így tovább. Jót játszottunk, aztán vacsoráztam és mentem fürdeni, pancsolás és fogmosás után pedig aludni.
Milán
