Reggel nagyon korán keltem, mégpedig arra, hogy korog a gyomrom. Kiabáltam is apának, hogy "éhes vagyok!" Kaptam hát pirítós kenyeret (sajnos tejpépet nem szabad még) és még visszafeküdtem az ágyikómba. Ekkor kopogtak és az Ani volt. Amikor pedig apa elment dolgozni, akkor itthon maradtam az Anival és vele játszottam, aztán átjött a Kati mam és levitt ebédért és bekopogtunk anyáék ablakán az oviban, köszönni neki (és megkérdezni, hogy ehetek-e paradicsomlevest), aztán mentünk a Mamához ebédelni és játszani. A Dédi és az Ani is ott voltak és később az ablakból figyeltük anyát, hogy mikor jön és jól megijesztettük az ajtóban!
Anya pedig hazahozott és itthon nagy nehezen elaludtam. Amikor hazaért apa, ő ébresztett, mert indulni kellett a doktor nénihez igazolásért (én speciel még aludtam volna...). Hát sajnos ma is rengetegen voltak a rendelőben és valami iszonyú sokat kellett várni :( Annyit, hogy közben anyának el is kellett mennie grafológiára. Még szerencse, hogy apa kitalálta, hogy lehet rajzolni a telefonjára számokat és ez egy ideig le tudott kötni. Aztán végre bementünk és apa beszélt a doktor nénivel, kaptunk papírokat és jöhettünk végre haza. 
Itthon apa rögtön melegített nekem paradicsomlevest, mert már eléggé éhes voltam, és utána játszott is velem egészen a fürdésig a hat-hetekkel és a rajztáblával (rajzoltam egy egész jól sikerült sünit például). A fürdés után még kaptam egy pirítóst, de hozzá se nyúltam, nem voltam már se éhes, se szomjas, inkább a rendrakás és fogmosás után mentem aludni...
Milán
