Ma jó nagyot mászkáltunk délelőtt! Reggel választhattam, hogy miután anya ma is cipőt próbál, utána hová menjünk: repülő-múzeumba, vagy Vecsésre, az ottani búcsúba? Ez utóbbit választottam, de előbb még anya cipővásárlása következett. Végülis ez is érdekes lett, mert az áruház előtt egy hatalmas Danonino mászkált és lehetett vele beszélgetni és kezet fogni (még a nyelvét is meghúzogattam...). Hát ez nagyon tetszett nekem, még a szökőkútnál is jobban. De a java még ezután jött: a közeli búcsú, ahol találkoztunk a Livikéékkel is és mindenfélére felülhettünk. Elsőnek egy kőrhintát próbáltunk ki, a Livi egy autóba ült, én egy pörgő ufóba; utána a két apát megkértük, hogy dodzsemezzünk (én kicsit bevertem egy ütközésnél a kobakom a kormányba, de amúgy nagyon élveztem), és amikor mindent végignéztünk már és elindultunk vissza, akkor még felülhettem egy láncos-hintás kőrhintára is, 
amin nagyon sokat ülhettem és a bácsi még hátrafelé is megpörgette! Na ez is nagyon tetszett ám! De ekkor már dél felé járt az idő, úgyhogy elköszöntünk a Livikééktől és hazaindultunk. Itthon rögtön ebédeltünk is, és én már mentem is aludni. Kicsit nehezen aludtam el, és ébredés után nagyon finom uzsonnát adott apa: egy csokis tortaszeletet :)
Utána lementünk anyával a kis játszótérre és sötétedésig lent is maradtunk, mert nagyon klassz idő volt ma is. Kicsit ugyan rosszalkodtunk az Odival (egymásra szórtuk a homokot például), de nem kellett azért büntibe ülnöm... Persze hazaérve máris mentem fürdeni, mert csupa homok és sár voltam...
A vacsora is finom volt: ma is ehettünk fincsi szilvásgombócot, mert még maradt tegnapról. Lefekvésig még volt egy kis idő, addig apát fárasztottam a nagyszobában...
Milán
