Véget ért a hétvége, megint menni kellett sajnos oviba... Azért sajnos, mert még nem sikerült megszeretnem az ovit... Szóval reggeli után apa elindult dolgozni, mi pedig anyával elmentünk az oviba és ma Marianna néni volt. Miután feltettem a táblára a szánkó jelemet, a többiek reggeliztek, de én nem kértem, hanem csak üldögélve vártam, amíg a többiek végeznek, aztán elmentünk a tornaterembe, de nem volt kedvem a többiekkel rohangálni, most még inkább csak nézem, hogy mit játszanak a többiek... Aztán kimentünk az udvarra és pont akkor jött a Mama is, de még kicsit maradtunk az udvaron és csak utána mentünk az ebédért és a Mamánál ettem bolonyait sok sajttal, aztán mentem aludni, de végül mégse aludtam, 
hanem csak csendben feküdtem, amíg Anna aludt és amikor felkeltünk, a Dédiék áthozták a Botit is és nem sokkal később anya is odajött, de mi addigra már nagyon belemelegedtünk a rosszalkodásba - kiabálásba - rohangálásba - dobálózásba! No, több se kellett, anyáék inkább kiadták az indulási parancsot és lementünk a játszótérre. Az ajtóban már várt minket apa és ő is velünk tartott és mérleghintázott velünk, és lehozott nekem pár gyümölcsöt. Estig lent is maradtunk (közben a Botiékat hazavitték) és itthon a fürdés után ettem még egy tányér bolonyait és ennek örömére apa adott desszertnek egy kindertojást is és még játszott is velem a lefekvésig.
Milán
