Hát sajnos ma is mennem kellett oviba! Akárhogy próbáltam kimagyarázni magam, ott kellett maradnom, és apa pedig ment dolgozni... Nos, egyáltalán nem voltam boldog és kicsit sírdogáltam és hüppögtem is, egészen amíg a Mamát meg nem láttam, mert akkor már tudtam, hogy véget értek rabságom hosszú órái és mehetek vele a játszótérre! Méghozzá egy új motorral! Egy klassz nagy piros motort kaptunk ugyanis közösen a Botival a Déditől és a Mamától. Ebédre ma is a Mamához mentünk és ma csak én voltam egy ideig egyedül (mégse aludtam, pedig most csend volt...), mert csak később jöttek a Botiék és a Dédiék is, és amikor anya is megérkezett a Noémivel, akkor mindannyian lementünk a játszótérre és jó sokan lejöttek még. Ma is felhívtuk apát, hogy hozzon le gyümölcsöket de épp amikor ő hazaért, elkezdett cseperegni az eső és elindultunk a Mamához, de mire odaértünk, elállt az eső. Na szép. Hát vissza már nem mentünk, hanem akkor ott a piciri játszón motoroztunk, homokoztunk és futkároztunk estig. Miután feljöttünk, a híradó után mentem fürdeni és vacsira apa kitalálta, hogy legyen virsli és én azt tényleg szeretem, úgyhogy azt ettünk... Sajnos eléggé elfáradtam a mai nap, úgyhogy korábban mentem aludni.
Milán
