Reggel úgy terveztük (vagyis anya, de apával mi is rábólintottunk), hogy felmegyünk a siklóval a várba és megnézzük a mesterségek utcáját idén is. El is indultunk, de sajnos mire a várhoz értünk, eleredt az eső. Hát idén mégse megyünk ide sétálni... Meg se álltunk, hanem mentünk is tovább az újpesti teszkóba vásárolni ezt-azt és innen tobább a Klári mamához. Persze mire odaértünk, hét ágra sütött a nap, hogy cukkoljon minket... De most már nem volt idő visszafordulni, mert ebédre várt minket a Mama, méghozzá paradicsomlevessel, betűtésztával! Még repetáztam is belőle, és így persze a brassóiból már nem igazán ettem. Kicsit még játszottam a Mamával, aztán indultunk haza, mert kezdődik a forma 1, és apa nézni szeretné. Én persze itthon nem nagyon akartam egykönnyen elaludni, mert mesét is kértem apától (ennyit a rajtról -apa-), de aztán végül aludtam valamennyit és uzsonna után együtt lementünk a kis játszótérre, ahol nagyon kevesen voltak, mert kicsit borult volt az ég, de pedig nem esett az eső, csak úgy nézett ki... Játszottam egy jót a levitt gyümölcsökkel és amikor már sötétedett, akkor hazajöttünk. Fürdés után apa csinált a kívánságomra toast szendvicset, de csak beleharaptam és repült a kukába, aztán melegített pari levest, de abból is csak pár kanállal ettem, és itt apa fel is adta a hiábavaló küzdelmet és inkább bejöttünk a szobába játszani a lefekvésig...
Milán
