Ma is beteg vagyok még sajnos... ígyhát itthon kellett maradni és nem mehettünk a maszat műhelybe. Helyettem a Livike ment és ma dzsungelt festettek. Sebaj, majd legközelebb... Mi pedig itthon anyával olyat játszottunk, hogy gyümölcsöket piszkáltunk ki bottal a szekrény és az asztal alól. Később lementünk a Mamával együtt ebédért, illetve ő már ott várt minket a konyhánál. Mivel úgysem aludhatnék ott, ezért mi itthon ebédeltünk, de a levesből csak a daragaluskát ettem ki és a vadas tokányból is csak csipegettem keveset, mert nincs igazán étvágyam... Utána mentem aludni, de jól bekakiltam és végül egy percet sem aludtam, csak forgolódtam. Mikor anya megunta a szenvedésem, megengedte, hogy kijöjjek és megnéztünk pár kisvakond rajzfilmet.
Szerencsére ma hamar hazaért apa és még el tudtunk sétálni a gyógyszertárba együtt. Ez azért volt jó, mert gumicsizmában, jól beöltözve mentünk és így belemehettem a pocsolyákba! Persze az egyik jó nagy pocsolyánál kissé túlzásba vittem és még így is sikerült átáztatni a zoknimat... Hazafelé már olyan fáradt voltam, hogy egy darabon apa cipelt... Otthon persze hirtelen kipihentem magam, amikor játékra került sor apával, úgyhogy híradó végéig játszottunk, illetve közben még csináltam (na jó, segítettem anyának csinálni) szép ajándékokat. Fürdés után a vacsoránál kértem anya bundás kenyeréből és apa kakaós csigájából - ez valahogy jobban ízlett, mint az elsőre felajánlott vadas tokány... Lefekvésig még apával gyümölcsöztünk.
Milán
