Reggel korán keltünk, mert elmentünk a Kati mamával együtt (pontosabban elvitt minket apa autóval) abba a kórházba, ahol a Mama lábát műtötték, hogy beszéljünk a doktor bácsival. Sajnos irtó sokat kellett várni és én már nagyon-nagyon mentem volna, de végül csak fogadott minket a doktor bácsi és szerinte is minden rendben van velem, és ha kedvem tartja, hát üljek nyugodtan a két sarkam közé :) Hazafelé villamossal jöttünk és számoltam a megállókat: kilencet jöttünk, aztán a metróval hármat. Még beugrottunk a kis közértbe és a Mama vett nekem ischlert, amit be is faltam, mert az nagyon fincsi dolog ám! Persze kicsit később az ebéd már nem csúszott le ilyen könnyedén a torkomon: alig ettem valamit, de utána mentem aludni, mert csak akkor kaphatom meg otthon a gyümölcseimet, ha alszom délután... Amikor felébredtem, anya már visszaérkezett a Noémivel, és közben a Botiék is átjöttek, úgyhogy uzsonna után lementünk a kis játszótérre játszani, és képzeljétek, a Lilikééktől kaptam egy kinder tojást és könyveket is!
Sokáig lent maradtunk játszani (kicsit rosszalkodtam is: szórtam a homokot másokra, ezért bünti is volt...) és este felé lehozta a Mama a Somát sétálni, ráadásul a többieket is hazavitték a szüleik, így vele tartottunk.
Épp lent sétáltunk, illetve én bringó-hintóztam és persze nyomkodtam a zenélés gombot, amikor elénk toppant apa, aki pont ekkor ért haza. Otthon persze az első dolgom az volt, hogy apával levetettem a gyümölcsöket - hiszen álltam a szavam, és aludtam ma délután. Na végre, játszhattam a zöldségeimmel! Természetesen a kádba is vittem jópárat, méghozzá a laposabbakat, hogy megnézzük, melyik tapad a hasamra :) Viszont utána sajnos eléggé bekakiltam, épp amikor apa szólt, hogy mehetek vacsorázni és mivel nem szóltam időben, ezért apa nagyon morcos arcot vágott és úgy összevonta a szemöldökét, hogy sírva is fakadtam :(
Azért vacsi után még lehetett játszani és bujj-bujj dévédét nézni is és lefekvésnél anya mind a két szuper új könyvemet elmesélte!
Milán
