Ma végre mindketten jól voltunk már anyával (sőt apa már annyira, hogy sajnos dolgozni is tudott már...), hogy el tudtunk menni a Juli nénihez "alkotni". Persze eleinte rosszalkodtam, dobáltam és futkároztam, úgyhogy bünti is volt, de aztán mese kezdődött, méghozzá amit ismerek, mert apa és anya sokszor elmesélte: a három kiscicáról. Juli néni le is rajzolta őket és mi pedig csináltunk kisegeret. Még farkincája is volt spárgából. Innen a Mama felé vettük az irányt és össze is futottunk vele az utcán, úgyhogy együtt sétáltunk el az ebédért és onnan hozzá. Hű, ma fincsi volt: paradicsomleves, betűtésztával! Jó sokat ettem belőle! Aztán mi hazasétáltunk és otthon aludtam egy nagyot. 
Ébredés után uzsonnáztam és lementünk a fodrászatba, hogy klassz rövid hajam legyen a síelésre. Most nem sírtam, mert tulajdonképpen nem is fáj a hajvágás, úgyhogy meg is lettem dicsérve. Hazaérve pedig anyával játszottunk, meg dévédét néztünk és Postás Pat is volt a Minimaxon, és a zenéjét már én is tudom énekelni! Este felé végre hazaért apa és ő is játszott velem, aztán vacsorára a husi helyett inkább elkunyiztam anya bundás kenyerének a felét ...Fürdés után pedig hárman keresgéltük a tegnap az ágyam mögé leszórt játékokat és a kis formákat a kirakós könyvemből, mert azok aztán jól el tudtak bújni a bunkeremben! Lefekvésnél ma apa is mesélt és anya is...
Milán
