Ma jó sokáig aludtam, úgyhogy picit játszottam még ugyan reggeli után, de aztán indultunk is a Klári mamához, ahol addig-addig dobáltam a labdákat, amíg kihúztam a gyufát apánál, mert majdnem levertem egy lámpát a nagy labdával (amit el is raktak előlem, de a kisebbekkel tovább játszhattam, igaz csakis az előszobában, ahol kevesebb tárgyra vagyok veszélyes...). Az ebéd ma is fincsi volt és sok levest ettem és még husit is ettem utána, de persze a cékla jobban fogyott... Ebéd után még a Mamával játszottam az új dominókkal, amiket most vett a Mama és a mágneses betűkkel és számokkal.
Hazafelé még anya beugrott a Kati mamához a kórházba, mert vittünk neki ezt-azt, és otthon persze rögtön ágyba dugott apa, de nekem semmi kedvem nem volt aludni, így inkább szenvedtem, aztán amikor be is kakiltam, végre lejöhettem és nem kellett tovább senyvednem... 
Helyette felöltöztünk és átmentünk az Etihez, ahol egy nagyon érdekes gép volt a szobában, ami gyorsan mozog az ember alatt ide-oda és rángatja a lábadat (főleg amikor rájöttem, hogy a gombokat hol kell nyomogatni!). Amikor hazaértünk, még játszhattam a híradó alatt és csak utána vacsoráztam (megettem az összes husit és persze a céklát, úgyhogy kaphattam egy kis csokit is, amit elkunyiztam az Etitől amikor indultunk tőle... ). A fürdésnél kicsit felhúztam apát azzal, hogy a játékaimat szép sorban hozzávágtam (a szivacsnál különösen bepöccent apa, mert csurom víz lett, de ez szerintem vicces volt), úgyhogy gyors fürdés és hajmosás-szárítás után rögtön menni kellett aludni...
Milán
