Ma reggelinél mondta anya, hogy megyünk a Krisztiékhez, úgyhogy gyorsan bepakoltam pár gyümölcsöt és egy hat-hetet az átlátszó táskába és úgy ahogy voltam, pizsiben odaálltam az ajtóba, hogy "mehetünk!". Persze előbb átöltöztünk és felöltöztünk és az ebédért is elugrottunk és csak utána indultunk át és pont találkoztunk is az utcán a Krisztivel és Annával, de a Boti még oviban volt. Amíg anya elment a fogorvoshoz, én ott maradtam a Krisztiékkel és jót játszottam Annával és megnéztem azt is, ahogy készítette a Kriszti az ebédet, amiből sokat ettem, mert így sokkal izgisebb volt, hogy láttam ahogy készül a leves (nomeg tészta volt benne, amit tudjátok - nagyon szeretek). Aztán később megjött anya a Botival és persze rögtön vége lett a szép, nyugodt játéknak és átvette a helyét a rohangálás és birkózás :) Persze pont ekkor gondolhatjátok mennyi kedvem volt hazamenni aludni! Az úton ennek jelét is adtam , mert hisztiztem és még a földre is ledobtam magam, úgyhogy a szép tiszta ruhámnak annyi is lett... pedig még az oviba is be kellett ugrani , mert vett nekem anya egy szép új pizsit, de szerencsére hamar végeztünk. Otthon persze menni kellett rögtön aludni (na jó, már tényleg kicsit fáradt is voltam, mert szinte azonnal elaludtam). Mikor felébredtem, épp hazaért apa, aki egész délután játszott velem és adott vacsit és megfürdetett (jót pancsoltam az egyik hat-hetemmel) és mesélt is a Kicsi Piros Autóról amikor mentem lefeküdni este.
Milán
