Reggel
sajnos nem volt itthon apa, de még korábban odakészített nekem
sztracsis tejpépet, aminek nagyon örültem. Délelőtt sokat játszottunk
anyával, például közérteset is és olyan drágán adtam a kicsit a
hat-hétből, hogy ki se tudta fizetni, mert nem is volt annyi pénze! Még
ebéd előtt lementünk fodrászhoz, és én - biztos, ami biztos - azért
kicsit sírtam: hátha fájni fog? Végül is nem volt vészes és nagyon
klassz lett a frizurám, utána mindenkinek tetszett, akinek mutattam!
Ebédelni pedig a Mamához mentünk és ma aztán tényleg szinte semmit se
ettem, aminek anya nem örült, én meg mehettem aludni... Ébredés után
játszottunk kicsit (kaptam a Mamától egy lufit és egy anyósnyelvet!) és
amikor már anya is visszaért, mondtam neki, hogy menjünk haza apához.
Amikor hazaértünk, apa már várt minket és nem csak ő, hanem egy
hatalmas nagy fenyőfa is a nagyszobában! Nagyon szép és illatos!
Mielőtt játszani kezdtünk volna, apa rábeszélt, hogy együnk valamit és
csinált melegszendvicseket anyával, de én most se ettem, csak egy
szalámit, mire apa meg felrakta a szekrény tetejére az összes
hat-hetet! Ajaj! Kénytelen voltam mással játszani! Hiába sírtam
ugyanis, apa hajthatatlan volt... A fürdés után ezért egy tányér "jó
éjt tejpép" lecsúszott, de apa szerint "reménytelen eset" vagyok és
szörnyen keveset eszek... Lefekvés előtt azért még gépelhettem kicsit,
meg rajzfilmet is néztünk és aláírtam a karácsonyi üdvözlő kártyákat (a
Zoliét egyedül! aminek következtében kicsit "egyedi" lett az övé...) és
sajnos menni kellett aludni.
Milán
