Sajnos úgy tűnik, megint lebetegedtem, mert este lázas lettem és anyáék sokszor jöttek csip-csip méregetni a lázam, de azért szerencsére én tudtam aludni egész sokáig. Az a jó, hogy ma is itthon volt apa és fincsi reggelit csinált (a kedvencemet: sztracsatellás tejpépet), és egész délelőtt játszott velem. Ebédelni ma sem akartam, pedig tészta volt, de csak csipegettem pár szemet, aztán menni kellett aludni. Amikor felébredtem, a Mama volt itt és persze rá tudtam venni, hogy
játszon velem, amíg anya is visszaér. A Noémi is jött vele, de sajnos nem játszhattunk, mert beteg vagyok, úgyhogy a Mama hazavitte a Noémit. Kicsit később apa is hazaért a vásárlásból , viszont sokáig nem örülhettem, mert elmentünk a doktornénihez. Szerencsére nem kellett sokat várni, de - biztos, ami biztos - már előre sírtam, mert soha nem úszom meg, hogy a kanállal belenézzen a torkomba a doktornéni... jujj de rossz... Mire hazaértünk, már csak egy kis játék fért bele a vacsoráig (megint csak pár szem tésztát ettem, és még sütit se tudtam enni!), aztán furcsa fürdés jött, mert a vége felé apa hideg vizet engedett a kádba és lassan kihűlt a víz! Még ilyet! No és este... micsoda kínzások voltak: nem elég, hogy kaptam a popsimba egy kúpot, még orr-porszívózás meg gyógyszerek is jöttek, még szerencse, hogy a fincsi tantumból hármat is kaphatok!
Milán
