Ma már jobban aludtam, lehet hogy azért, mert apa iderakott a szobámba egy párásító gépet, ami nagyon érdekesen gőzölög. Nos, a lényeg, hogy reggeli után kicsit még játszottunk apával (bár ő inkább a forma egyet nézte), aztán öltöztünk és autóval előbb a Botiért mentünk el, aztán a Közlekedési Múzeumba. Ez egy nagyon érdekes ház, ahol irtó sok vonat van! Volt sok-sok terepasztal mindenféle kisebb-nagyobb vonatokkal és igazi nagy mozdonyok is voltak és némelyik vonatba még be is lehetett ülni. Láttunk persze más járműveket is: hajó modelleket, repülőt, autót, bicikliket és még űrhajót is (na az egészen máshogy néz ki, mint a képeken, mert ez csak egy nagy gömb egy ablakkal és bent egy székkel...). 
Szerencsére volt olyan rész is, ahol nem szóltak rám állandóan, hogy "ne nyúlj hozzá", mégpedig két vonatkeréknél kalapáccsal lehetett kopogtatni és az egyik szépen csengett-bongott, a másik pedig, amelyik rossz volt, az csak koppant egyet. Aztán még találtunk egy játszósarkot is, ahol előbb kirakósoztunk a Botival pázzlékat, aztán egy nagy játszószőnyegen autóztunk egy nagyon jót. De ekkor már kezdtünk igencsak megéhezni, úgyhogy mondtam is anyáéknak, hogy menjünk haza ebédelni. 
Előbb még persze a Botit vittük a mamájához, és mi csak utána mentünk haza ebédelni. Ettem egy kis levest, de a rakott krumpli helyett inkább az alvást választottam.
Ébredés után ettem két csokis kekszet és elmentünk a teszkóba kinder tojást venni. Kikönyörögtem hat kindert magamnak és még egy plüss madarat is kaptam, ami tud fütyülni. Klassz! Otthon némi játék után mentem fürdeni és most ettem egy kis rakott krumplit is, de csak azért, mert utána megkaptam az egyik kindert :)
Lefekvés előtt még gyöngyöket fűztem, és kicsit megint lázas lettem estére (pedig már napközben semmi bajom nem volt), úgyhogy kaptam finom gyógyszert egy kanállal.
Milán
