Reggel alig tudtam kicsit játszani, és máris öltöztünk és indultunk. Lent a kocsinál találkoztunk az Anival és a Botival (akit a Zoli hozott) és így ötösben elindultunk a Duna partra, és ott elsétáltunk egy nagy hajóhoz, ahol sok kicsi és nagy szék volt, meg rengeteg gyerek és a szüleik. Aztán elindult a hajó és elkezdődött egy előadás, aminek Marcipán Cica volt a főszereplője és egy bácsi és néni is sokat énekeltek és táncoltak. Egy ideig érdekes volt, de aztán inkább kértem, hogy menjünk fel az emeletre, ahol játékok vannak. Na ott aztán beindult az élet! Főleg amikor feltódult az összes gyerek és felnőtt! 
Volt ám zsivaj és tolongás! Szerencsére klassz játékok voltak, amiket mind ki is próbáltunk a Botival, egész amíg ki nem kötött a hajó, mert akkor a Botiék mentek haza, mi pedig a Klári mamához, ebédelni. A Mamánál ma is nagyon fincsi leves volt, sokat ettem belőle, de utána a brassóiból csak a krumplit ettem meg (kecsöppel és ubival), a hús nem. Egy kicsit játszottam is az új hat-hetekkel és ettem két mákos sütit is, aztán haza indultunk, és útközben elaludtam ugyan, de otthon már nem tudtam visszaaludni, úgyhogy apa kivett végül az ágyból és együtt néztük a forma 1-et (rögtön megismertem, hogy mi megy a tévében!) és közben a hat-hetekkel játszottunk. Este felé lementünk motorozni a Mamáékkal, és utána fürdés, vacsora és alvás következett.
Milán
