Reggel anyáék kinéztek az ablakon és mivel nem esett az eső, épp csak kicsit szomorkás volt az idő, ezért reggeli után öltöztünk és mentünk az Állatkertbe! Anya kiszállt jegyet venni, mi pedig egy ideig parkolóhelyet kerestünk, aztán végül apa megunta és felparkolt egy fa mellé - "éppenhogycsak". Anya épp megvette a jegyeket mire odaértünk gyalog, úgyhogy már mehettünk is be! De klassz! Én mondhattam, hogy merre menjünk és nagyon sok érdekes állatot láttunk megint. Némelyikhez közelebb is mentem volna, de a kerítésektől nem lehet sajnos... pedig olyan érdekesek ám! Láttunk egy csomó érdekes madarat (récét is, akiről az egyik kedvenc esti mesém szól), meg tevéket, krokodilt, zebrát, zsiráfot egész közelről, és elefánikat is, akiket épp etettek. 
A tavacskánál pedig hármasban készítettünk egy szép lampiont (én rajzoltam az oldalaira szép színes filctollakkal!). Annyit mászkáltunk, hogy nagyon elfáradtam és apa tanácsára végülis beültem a babakocsiba, aztán lassan hazaindultunk. Otthon ettem egy kis levest és már mentem is aludni, mert eléggé elpilledtem a sok nézelődésben... Amikor felébredtem, csak apa volt itthon, mert anya elment takarítani segíteni a Krisztiéknek. Ettem pörköltet uzsonnára és mivel szépen ettem, apa odaadta a csokitojás felét, aztán rajzoltunk sokat, és közben hazaért anya is. Ja, és olyan szép almát rajzoltam, hogy azt később mindenképp meg kellett mutatni a Csillának, ugyanis ők átjöttek este felé, mert a Csabának holnap lesz a szülinapja és adtunk neki ajándékot. Miután elfáradtak a Csabáék a sok játékban, hazamentek, én pedig fürdeni és pancsolás után vacsorázni. Sajnos mivel csak a felét (se) ettem meg a paradicsomos kaját, ezért a csokitojás másik felét most nem kaphattam meg, hanem aludni kellett mennem...
Milán
