Reggel apától elkértem a hat-hetet, hogy amíg anya felkel, legyen mivel játszani. Reggeli után elmentünk a Bori tornára, de nem volt ott senki, mert elmentek nyaralni, úgyhogy helyette elmentünk közértbe és gyógyszertárba és a játszótérre és egy darabig én voltam egyedül. Ma viszont volt zokni a lábamon, így legalább nem ment homok a lábamba - mert az ki nem állhatom. Egy kicsi baba nagyon nézte a hat-hetet, és mivel jó szívem van, odaadtam neki egyet játszani, és még meg is hintáztattam a hat-hetet és mondtam neki, hogy "hinta-palinta". Amikor pedig odajött a Dédi is, akkor elmentünk az ebédért együtt és amikor felértünk a Mamához és épp ebédeltem, akkor megjött a Mama és a Kriszti. Ebéd után nagyon nehezen aludtam el, mert jön a fogacskám és folyik az orrom. Ébredés után jó kisfiú voltam, csak uzsonnázni nem volt kedvem, de játszottam a Mamával amíg elindultunk anyáék elé a Somával együtt, aztán már velük sétáltunk visszafelé, amikor apa jött szembe és nagyon örültem neki. Végül apa vitt haza, mert anya beugrott a doktor nénihez, mi pedig otthon játszottunk csomót a hat-héttel (jól szétdobáltam mindet...), aztán megjött anya, és mentem fürdeni és hajat mosni és ma apa zuhannyal mosta meg a hajam, ami irtó klassz volt és csikis. Utána együtt vacsoráztunk apával mákos nudlit (nyamm-nyamm) és még játszottam a memóriakártyákkal is a lefekvésig.
Milán
