Ma is voltunk usziban! Kétszer is merültem és rájöttem, hogy ha nem veszek levegőt a víz alatt, akkor tulajdonképpen mókás dolog ez... Ami még ma nagyon ment, az a fröcskölés a lábammal: irtó nagyokat tudok fröcskölni és sokáig! Szóval ma többször is megdicsért a Judit néni is és anya is meg apa is, és amikor kijöttünk, rájöttem, hogy zuhanyozni is nagyon vicces, úgyhogy alig lehetett a zuhany alól kiszedni, csak már a többi néni és baba is akart kijönni és tőlem nem tudtak... 
Az usziból nem egyenesen mentünk haza, hanem előbb egy nagy piacra mentünk autóval, ahol kerestünk volna játék fatortát, de olyan nem volt, mint amilyet anya akart sajnos... Hazafelé még beugrottunk közértbe is, de végül csak hazaértünk és végre játszhattam a vödreimmel, mert azt sajnos nem vihettem magammal... Ebédre olyan tésztát kértem, mint amit apa evett, sok-sok sajttal, amit én szórhattam a tetejére, és apa desszert gyanánt mindenkinek adott egy-egy happy-hippót ami igen fincsi, de utána menni kellett aludni. Amikor felébredtem, anya próbált uzsonnát adni, de nem voltam éhes. Játszottunk kicsit, aztán lementünk sétálni (persze vittem magammal a poharaimat, amit végül anya cipelt, mert nekem nehéz lett egy idő után) és közben apa összeszerelte az előszobaszekrényt, de amikor felértünk, mégse passzolt a helyére... Közben anya melegített vacsorát és én ettem pár falatot a tésztafélékből: milánói spagettit, és sajtos-tejfölös tésztát, és a végén magamra sikerült önteni a gyümölcslevet... Vacsi után anyával együtt fürödtem és kicsit rosszalkodtam, mert apával ellentétben anya nem hagyja, hogy a poharakkal úgy játsszak, ahogy én akarok, hanem más játékokkal is próbálkozik, pedig tudhatná, hogy más játéknak ilyenkor esélye sincs...
Milán
