Hát ma elég rossz napom volt :(
Hajnalban kezdődött: kidobtam a taccsot, de annyira, hogy még a fülem is tele volt hányással és le is kellett zuhanyozni. Ezek után átöltözés - picit lefekvés - hányás - átöltözés - picit lefekvés - hányás - átöltözés - picit lefekvés - hányás - átöltözés - picit lefekvés - hányás - átöltözés - picit lefekvés - hányás - egész reggelig. Szegény apa ott üldögélt az ágyam mellett végig és próbált időben kikapni és a lavór fölé tenni, de néha gyorsabban jött fel ez a rossz ízű dolog a pocakomból, mint ahogy kivett volna, szóval ágyat is párszor át kellett húzni... Reggel aztán apának menni kellett dolgozni, de cserébe átjött a Mama. Sajnos még délelőtt egyszer megint hánytam egyet és irtózatosan rossz kedvem volt és irtó fáradt és álmos voltam, és végül elmentem inkább aludni. Délig aludtam, és az ebéd tulajdonképp elmaradt, ettem pár kekszet és ittam teát. A délután azért már hamar eltelt, mert egyre jobban éreztem magam és néztük a tévét és kinyittattam a bújócskás hengert is. Amikor hazaért apa, már sokkal jobban voltam és épp a lehető legnagyobb rendetlenséget próbáltam létrehozni a nagyszobában a rendelkezésre álló játékok segítségével. Aztán apa segített kicsit rendet rakni és előkerestük a kukásautót és sokáig azzal játszottam, hogy a gombokat beraktam a kukába, a kukát pedig szabályosan kiürítettük a kukásautóba, aztán vissza kiöntöttük és kezdtük előröl... Aztán a mónikás műsor után öltöztünk és elmentünk a doktor nénihez, ahol megint sokat kellett várni és utána megvizsgált a doktor néni (persze sírtam, pedig most tényleg nem bántott, csak hát a rossz emlékek...) és felírt gyógyszereket. Anya meg is vette őket a gyógyszertárban és addig mi apával néztük az autókat és villamosokat. Otthon rögtön mentem is fürdeni és egy diétás vacsora után picit játszottunk apával, aztán mentem aludni.
Milán
