Ma korán keltem, mert korgott a gyomrom (ugyebár tegnap a vacsora túlontúl "könnyűre" sikeredett...). Szóltam is apának, hogy "Mí enni, cica enni!" Apa visszakérdezett, hogy ő is ehet-e és mondtam, hogy akkor ezek szerint "Mí enni, cica enni, apa enni!". Így is lett: apa tiszta pelust adott és finom reggelit, aztán ő is reggelizett, addig én játszottam az asztalnál. Már a nagyszobában játszottunk apával, amikor anya is felkelt, de ő hajat mosott meg ilyenek, úgyhogy apát nyúztam egész indulásig: mert vasárnap lévén mentünk a Nagyihoz. Előbb még felszaladtunk a Mamához is egy nagy dobozzal és két zacskóval, de nem maradtunk csak pár pillanatig és már tényleg mentünk is a Nagyiékhoz. Nála pedig természetesen rögtön rajzolni kezdtem, aztán nagyon jól ebédeltem (még mindig éhes voltam) és kaja után nem sokkal átjött a Julika néni is és közben a Nagyi levágta anya lábán a körmét (jé! nekem meg anya szokta! de anya jobban tűrte, mint ahogy én szoktam...). A Julika néni hozott nekem túró-rudit, amit rögvest meg is kóstoltam, de előtte már bevágtam egy sütit is, szóval eléggé tele voltam már... No, persze így aztán hazafelé jól el is aludtam, és otthon tovább szundítottam az ágyikómban. Ébredés után ici picit uzsonnáztam, mert már be voltam nagyon sózva, ugyanis mentünk a Botiékhoz! Amikor odaértünk, a Boti már nagyon várt és rengeteget rohangáltunk (egyszer el is estem, de nem ütöttem nagyon meg magam) és játszottunk mindenféle érdekeset (például olyat, hogy a Zoli felfújt egy lufit, de nem kötötte meg, így amikor elengedtem, a lufi nagyon érdekes hangok mellett huss! elrepült és össze-vissza pörgött a levegőben!). 
Ja, és a Kriszti azzal a zúgó géppel levágta a hajamat, de most nagyon hősiesen tűrtem, úgyhogy meg lettem dicsérve... Sajnos este felé már haza kellett menni, és otthon előbb enni kértem (bevágtam egy tál leveskét és utána kaptam apától sütit, meg csokit), aztán fürdés és hajmosás jött és utána anya levágta a körmömet is, de szerencsére alig vettem észre, mert közben apa egy könyvből mesélt nekem. Utána már nem maradt idő sajnos játszani (pedig láttam, holnapra klassz játékok vannak kikészítve!), hanem menni kellett aludni, mert már későre járt...
Milán
