Mivel tegnap voltunk a Nagyinál, ezért ma nem mentünk, hanem itthon voltunk és délelőtt sokat játszottunk, azután pedig még ebéd előtt elemntünk egy nagyot sétálni a wekerlére a szép házak közé és elmentünk a kis játszótérre is, ahol végre kiszállhattam a babakocsiból és minden játékot kipróbálhattam: csúszdáztam, autóztam, mérleghintáztam és rendes hintáztam is anyával együtt. Nagyon klassz volt, csak nagyon sáros is úgyhogy vigyáznom kellett, el ne essek... Ó, és ami még klassz
volt, hogy hazafelé sétálhattam és végíg velem volt az új kedvencem, a Garfield cica. Útközben találkoztunk kutyusokkal és cicákkal is és csak néha kellett apa kezét fogni, amikor autók jöhettek. Otthon ebédeltem egy kicsit, aztán mentem aludni, de nehezen aludtam el, mert előbb bekakiltam, aztán meg nem is tudom már miért... Nem is aludtam túl sokat, és alig uzsonnáztam, de közben anya és apa egy csomó narancsot kifacsart és nagyon finom narancslé lett belőlük, ami nagyon fincsi volt, utána pedig előbb apával játszottam, és később sokat gyurmázhattam, egész estig, amikoris lementünk sétálni a Mamával és a Somával akinek érdekes tölcsér van még mindig a fején. Amikor pedig hazaértünk, megvacsoráztam és amikor anya is kijött a fürdőből, akkor énekelt nekem, addig meg apa mutatott nekem a tévében régi felvételeket rólam és a Botiról ami igen furcsa volt, mert én alig emlékszem rá hogy jártunk volna egy nagyon nagy hegyen ahol sok sok hó és rengeteg fa volt és csúszkáltak az emberek léceken...
Milán
