No, ma is mozgalmas napom volt: reggel épp csak kicsit játszottunk és már indultunk is a Nagyihoz, ahol persze megint bevittem a konyhából a székeket (egyedül!) a nagyszobába és rajzoltam rajtuk egy csomót, egészen az ebédig, amikor is nem túl sokat ettem, a levesből csak pár kanállal és a csokis rizskókból se sokat, hanem inkább újra kinyittattam az asztalt és tovább rajzoltam. Sajnos azonban menni kellett haza, és én a kocsiban elaludtam és otthon folytattam a szunyókálást az ágyikómban jó sokáig. Viszont irtó nyűgösen ébredtem... Még uzsonnázni se volt kedvem és a sírást-nyekergést is csak akkor hagytam abba, amikor már megnéztünk egy Thomas mozdonyos mesét és anya is énekelt nekem. Ekkor viszont el is indultunk rögtön vásárolni. Szerencsére kevesen voltak a teszkóban és az elején kaptam egy jó nagy sajtos pogit, amit majszolgathattam, így nem is volt olyan vészes a vásárlás. Ja és én is választhattam pár dologban: apának segítettem kiválasztani a szebbik csirkehusit, anyának segítettem gyümölcsöt kiválasztani és magamnak válogathattam a reggeli tejpépek közül! Otthon épp hogy csak kirámoltak anyáék, már mentem is fürdeni és vacsorázni (de most semmi kedvem nem volt még a csokis rizskókhoz se, hanem apával csináltattam párizsis-sajtos szendvicset, amit végíg kóstoltam, picit ettem belőle, de ez is a kukában landolt, akárcsak az almaszeletek...). Mivel apa morcos volt amiért ki kellett dobni amit nekem csinált vacsira, ezért nem játszott velem, úgyhogy egyedül (illetve Garfield cicával, akit reggel nekem adott apa) kellett játszanom lefekvésig...
Milán
