Milán blogja

Reggel kértem apától friss vizecskét, mert ami ide volt készítve, azt az éjjel apránként megiszogattam, aztán visszaaludtam még egész sokáig. Reggelire ma csak kekszet és teát kaptam, de végülis a kekszet is, a teát is szeretem... Utána készülődni kezdtünk és lassacskán, amikor a mosógép már megtáncoltatta a ruhákat, elindultunk a Nagyihoz. Útközben beugrottunk egy áruházba, és én kaptam egy szép új kulacsot, és egy ici-pici vizespalackot. Amikor felértünk a Nagyihoz, akkor adtam neki egy virágot és dobtam mellé sok puszit, aminek nagyon örült. Az ebéd viszont igen fura volt: kaptam ugyan leveskét, sok krumplival és répával, de semmi mást! Bezzeg mindenki kapott olyan finom husit meg majonézes krumplit! Máskor én is kapok, most meg apa szerint "diétáznom" kell. Hát ez a diéta dolog nem olyan vicces... Ebéd után megérkezett a Julika néni is és megnéztük a Balatoni videókat és fényképeket (én hamarosan az ágyban találtam magam, mivel mindig ki akartam kapcsolni a tévét...). Most olyan új játékot találtam ki, hogy úgy tettem, minthe odamennék a nagyihoz, de pár lépés után kópéságból mégis anyához vagy apához lépegettem. Ez mindenkinek nagyon tetszett, és a járás is egyre jobban megy, már egész sokat tudok lépegetni (főleg ha ilyen huncutságokról van szó!) Hazafelé elaludtam az autóban és otthon még olyan sokáig aludtam, hogy egész este lett. Ettem egy kis főtt krumplit és kekszet, és még fürdés előtt lementünk kicsit sétálni a sötétben. Fürdés után még ehettem (találjátok ki mit? igen, kekszet... no és a változatosság kedvéért baba-kétszersültet) de nagyon el vagyok pilledve, úgyhogy megyek is aludni. Még szerencse, hogy ma se hasmenés, se hányás nem volt...

Milán

Ui.: este megmértek apáék, és most fogytam egy kicsit: 10,2 kiló vagyok... 

Éjszaka apa többször is adott inni, ami nagyon jól esett, mert eléggé szomjas vagyok a meleg és a rosszullétem miatt...
Aztán a délelőtt jól alakult: tudtam reggelizni, és utána átmentünk a Botiékhoz, ahol tudtam kicsit játszani a Krisztivel és a Botival. Innen még elszaladtunk vásárolni ezt-azt, majd felmentünk a Mamához. A Dédi és az Ani is ott voltak, én pedig ettem egy kis levest és mentünk haza, mert apáék kitisztították egy hangos, nagy porszívóval a szőnyegeket. Utána én mentem aludni, mert már elég álmos és fáradt voltam. Ébredés után játszottam picit aztán anya levitt sétálni. Sajnos ekkor megint kezdődött, ami tegnap: kihánytam ami még a levesből bennem volt (babakocsi megy a mosásba...). Amikor felértünk, inkább egyből megfürdettek anyáék, mert tiszta hányás voltam. A kúpot, - akárcsak tegnap - pár perccel később kirottyantottam, aztán megint hánytam, és amikor anya kivett az ágyikóból, hogy apa megigazítsa a matracomat, megint lehánytam mindent és mindenkit és utána apa ölébe rottyantottam megint. Szóval alul-felül jön minden. :(
Próbálok sokat inni, apáék adnak is finom teát és vizecskét. Meglátjuk, remélem holnap jobban leszek!

Milán

Reggel, amikor már unatkoztam és megéheztem, felváltva szólítgattam apát és anyát, és végül apa "nyert", ő vett ki és adott reggelit... Utána kicsit játszottunk, majd öltöztünk, és elindultunk valahová autóval... A Csilla is jött velünk, és amikor leparkoltunk, találkoztunk a Nagyival és Julika nénivel. Mindannyian beszálltunk egy fura szerkezetbe, ami felvitt magasra, ahonnan elkezdtünk lesétálni egy utcán, ami telis-tele volt kis bódékkal, amikben pedig igen érdekes, sosem látott dolgok voltak. Állítólag ezt hívják "vásárnak". Egyébbiránt klassz dolog ez a vásár, mert kaptam mindenféle szuper dolgot: egy játékot, amit ha ügyesen tolok a rúdjával, akkor két bohóc dobol egy kis dobon; aztán egy nyakláncot, amin kis autók és utak vannak és a legszuperebb dolog egy tikk-takk, amit fel lehet tenni a karomra, mint a nagyoknak! Hűűű! Egy saját tikktakk! Nagyon tetszik! A nagy izgalomban és mászkálásban teljesen kifáradtam, úgyhogy hazafelé az autóban azon nyomban elaludtam, és otthon még folytattam az ágyikómban a szunyókálást. Amikor felébredtam, anya adott uzsonnát, csak sajnos amikor apa hazaért és bevitt a szobába játszani, akkor kihánytam egy részét a szőnyegre. Nagyon megijedtem és sírtam, pedig anyáék csitítottak és gyorsan lemosott apa, de amikor megnyugodtam volna és visszavitt a járókába, akkor hánytam ki a maradék részét az uzsonnának... Na megint sírás, zuhany, átöltözés... Sőt, amikor később, egy kis játék után apa akart adni vacsorát, akkor az etetőszékbe is behánytam kicsit. Na klassz. Megint sírás, zuhany, átöltözés. Apáék megállapították, hogy ezeket a dolgokat már úgyis ki kellett volna mosni, emiatt ne sírjak... Estig azért még játszottak karikapörgetőst és "könnyű-nehezet" apával, aztán fürdés után benyomtam némi tápszeres tejecskét. Remélem éjjel nem lesz "gond"...

Milán

Reggel arra ébredtem, hogy bekukucskál hozzám a Boti és a Kriszti! Juhhé! De rég láttam már őket! Nagyon örültem nekik, és a reggeli után neki is fogtunk a Botival kicsit felforgatni a lakást (más szóval játszani...). Sőt! Még le is mehettünk a játszótérre homokozni! Odajött a Dédi is, és kicsit később megint jött a Kriszti, és ráadásul ma apa is velünk volt, szóval igen jól indult a mai napom :)
Ebédre felmentünk a Mamához, de előtte még egy zuhanyozás (kicsit mindenütt homokos lettem...) és átöltözés után elsétáltunk a piacra vásárolni ezt-azt. Amíg anya vásárolt, apa megmutogatta a gyümölcsöket és zöldségeket "élőben" is, mert a legtöbbjét a könyveimből már ismerem, de azért így más, hogy meg is lehet fogdosni... Szóval visszatérve az ebédhez: fincsi husi volt krumplival és kovi ubival (amit imádok), de az egyik krumpli darabot kicsit túlvállaltam és majdnem megfulladtam, de szerencsére ott volt a Kriszti és apa és "megmentettek"... Azért ettől eltekintve jót ettem és utána mentem aludni. Ébredés és egy kis játék, meg uzsonna után elmagyaráztam a Mamának, hogy szeretnék lemenni sétálni (konkrétan: bemásztam a babakocsiba és mutogattam, hogy menjünk már...), és lent találkoztunk is anyáékkal, akik doktornál voltak és épp akkor értek haza (állítólag megszűrték a tüdejüket, de én ezt nem hiszem... ugyanmár! hogyan???) Kicsit még sétáltunk és a Somát is lehozta anya, aztán mentünk haza, ahol dömpereztünk apával, játszottam ügyességi játékokat anyával és már el is jött a fürdés és alvás ideje...

Milán

Sajnos minden jónak vége van egyszer, így van ez ezzel a nyaralással is... Ma reggel megint készülődés, pakolászás, rohangászás, kocsiba-csomag-szuszakolás volt. Szerencsére azért ennyire nem siettünk haza, ugyanis még elmentünk egy új helyre strandolni, ahol szintén homokos volt a part, tehát ma is ki tudtam élni a vízben rohangászós (két- és négykézláb) és sarazós-homokozós hajlamaimat :) Kis alvás kivételével délutánig a vízben voltam végig és hol apa, hol anya próbált lépést tartani velem. Ez a strand is nagyon érdekes volt és szerencsére sokáig sekély volt a víz, ami nekem roppant fontos szempont, mert négykézláb hamar szembesülök azzal a problémával, hogy a térdig érő víz tulajdonképpen már "mély víz" ... Persze most se én dönthettem el, hogy meddig maradunk, de még indulás előtt kárpótlásképp bevágtam (egy falat kivételével) egy egész hot-dogot! Nem csoda: a sok mozgásban megéheztem... Most hazafelé velünk jöttek a Csilláék is és a kocsi szó szerint pukkadásig lett pakolva cuccokkal. Én is körbe lettem bástyázva, de úgy láttam, még én meg apa jártunk a legjobban, a többieknek kényelmetlenebb volt az útjuk (ami viszonylag gyors volt, én például el sem aludtam alatta). Estefelé lett mire hazaértünk, én megvacsoráztam, segítettem kipakolni anyáéknak és már el is jött a fürdés ideje, aztán a masszázs után nem kellett kétszer mondani, hogy hív az ágyikóm...

Milán

Szerencsére a jó idő tartósnak ígérkezik, tehát irány a Balaton! Ma visszamentünk arra a klassz strandra, ahol pár napja - még a rossz idő előtt - jártunk. Még a nagyon nagy napsütés előtt elmehettem sarazni és pancsolni és meg kell hogy mondjam, ez hatalmas élvezet ám! Imádok pancsolni, meg a sárral dobálózni és gyúrni meg lapátolni a vizes homokot! Sajnos dél előtt vissza kellett menni az árnyékba, de nem igazán tudtam egy helyben üldögélni (értehtő, nem?) és folyton próbáltam elszökni a Balcsihoz, de sajnos nem tudtam elég gyorsan iszkolni, pedig ma aztán alaposan gyakoroltam a járást... Időközben pedig megérkezett egy aranyos, Orsi nevű kislány a szüleivel, akik a Csilláék barátai. Az ebéddel pedig úgy jártam, hogy mire odaértünk a büféhez, a babakocsi álomba ringatott... Aludtam egy hát egy kicsit, és utána ebédeltem egy kis halat, nomeg apáék palacsintájából is kértem, természetesen. Apa pedig - ahogy megígérte - visszavitt a klassz homokos partra, ahol megint kedvemre pancsizhattam és homokozhattam, amíg a többiek azt a lapos műanyag tányér-szerű "frizbí" nevű dolgot dobálták egymásnak. Ezt én is kipróbáltam később, de valamiért nekem nem repült olyan messzire, pedig próbáltam utánozni a Csillát... A játék után (igen, sajnos megint visszavittek anyáék a sátorhelyünkhöz, pedig én még maradtom volna) ettem egy kicsit (össze is csokiztam magam és anyát - nem is kicsit!) játszottam apával és anyával, amíg a többiek elmentek vizibiciklizni. Nem sokkal később már csomagoltunk is, és visszamentünk a házhoz, ahol megfürödtünk, és elmentünk egy érdekes étterembe vacsizni, ahol egy nagyon magas és érdekes szobor volt a bejáratnál: egy lovag bácsi, karddal a kezében. No itt aztán mindenből kértem és végígettem mindent, amit kaptam: több féle krumplit, csirkehusit, kenyérkét és legfinomabbat: főtt kukoricát. Sajnos közben alaposan bekakiltam, és emiatt (meg már későre is járt) kissé nyűgössé váltam, de szerencsére közel voltunk és hamarosan visszaértünk. Gyors átöltözés után elköszöntem mindenkitől és már mentem is aludni.

Milán

Hát még ilyet! Ma olyan-de-olyan klassz helyen voltunk, hogy el se hinnétek!
Kicsit nehezen indult ugyan a reggel, de sütött a napocska (végre) és bár sokat autóztunk, de végül egy varázslatos helyre érkeztünk, ahol rengeteg medence és csúszda volt és közöttük sok-sok füves terület. Csúszdaparknak hívják állítólag az ilyen helyeket, és nekem nagyon tetszik! Kipróbálhattam több pancsolóhelyet és rengeteget csúszdázhattam a bébimedencében, ahol vízbe csobbanak a gyerekek (én is) a csúszda alján. Hát ez nagyon klassz volt, ide többször is visszajöttünk. De voltunk egy nagyobb medencében is, és egy olyanban is ami még bement a házba is (ahol összeismerkedtem nénikkel, akiket -természetesen- azonnal levettem a lábukról egy-egy mosollyal és gőgicséléssel...). Aludni mondjuk sajnos itt nem tudtam, részint a zajongás, részint a sok érdekes látnivaló miatt. Például néztem ahogy anyáék és a Csilla csúszdáznak azokon a hatalmas színes csúszdákon, és még repülőket is láttam le- és felszállni, mert mellettünk volt egy pici reptér. Szóval látnivaló az volt rendesen! El is pilledtem a nap végére - gondolhatjátok... Hazafelé el is szundítottam a kocsiban, és már majdnem visszaértünk mikor felébredtem. A házikóban vacsoráztam, fürödtem és már mentem is alukálni...

Milán