Hát amilyen jól indult a nap, hirtelen olyan kellemetlen lett: szóval reggel apa is itthon volt és őadott reggelit, aztán együtt felöltöztünk és elmentünk a babatornára, ahol ma elég kevesen voltunk, de azért nagyon klassz játékok voltak ma is, sokat tornáztunk és a végén még egy hóembert is csináltunk anyával közösen. Sajnos a folytatás, ahogy már említettem, nem volt ilyen klassz, ugyanis a doktor nénihez mentünk és már megint kaptam egy szurit a karomba. Ajjaj! Ajjaj! Nem elég, hogy lefognak hárman ilyenkor, de a kezembe még bele is szúr egy tűt a doktor néni. Nem csoda, hogy sírtam... Azután mi anyával felmentünk a Mamához, apa pedig sietett dolgozni. Mi megebédeltünk, amíg a Mama jó sokat tele 
fonált a Krisztivel, én pedig mentem aludni. Ébredés után a Mamával játszottam, amíg anya elment a Diáért. Uzsonnára nem volt kedvem főtt ételt enni, inkább egy kis sajtot és májkrémes kenyeret ettem. Amikor anya és a Dia megjött, akkor velük játszottam tovább, de a Mama és a Dia kicsit később elmentek a Krisztiékkel, mi pedig ott maradtunk anyával, de nemsokára apa átjött értünk és együtt hazasétáltunk (én is sétáltam ám!) és otthon előbb játszottunk apával, aztán jó sokat vacsoráztam (desszertnek kaptam egy túrórudis bonbont és még egy egész túrórudit is!). Fürdés után megnéztük, amit reggel apa videózott, ami nagyon furi, mert én is benne vagyok a tévében. Jééé...
Milán
