Az az érzésem, rájöttek a trükkömre anyáék az usziban: azt csináltam (ma is), hogy nem tornáztam, hanem inkább "elsírtam" az időt a játékig, ahol hirtelen minden bajom elmúlt és a labdákkal és a többi játékkal nagyon jól elvoltunk... Azt az ultimátumot kaptam, hogy jövő héten ha nem tornázok, nem is játszhatok...ajaj! No, mindegy, a pancsolás után felmentünk a Mamához, ahol ott volt épp a Dédi és az Ani, de ők hamar elmentek, mi pedig megebédeltünk: én a kis asztalnál a kis széken ülve ehettem, de nem voltam valami nagyon éhes (azért egy kis husit meg rizibizit és ubit ettem), és ebéd után el is indultunk haza. A Mama és a Soma is elkisért minket és gyalog mehettem. Útközben összefutottunk a ház cicájával, aki még el is feküdt nekem és nagyon aranyos volt, és a liftnél a Süti kutyussal is, aki meg képen és kézen nyalt többször is, aztán otthon mentem aludni... Jó sokat aludtam és az uzsonna után anyával játszottunk, amíg apa haza nem ért. Akkor neki is megmutattam, miket játszottunk: a várat, amit építettünk (ezt le is romboltam nagyhirtelen) és azt a játékot, hogy anya egymásra rakja a kockákat és ahogy magasabb a torony ő is egyre magasabb hangon dúdol, és amikor az utolsó kocka is felkerül, én jól ledöntöm a tornyot és kezdhetjük előről... Aztán apa adott vacsorát (ugyanazt mint délben) és én eléggé nagy koszt csináltam a konyhában a rizs-szemekkel, aminek apa nem igazán örült... Fürdés után még picit játszottunk, aztán mentem aludni.
Milán
