Reggel én keltem elsőnek, legalábbis a motoszkálásokból erre gondolok, mert apa csak ekkor hozott be nekem egy könyvecskét, hogy amíg ő készülődik, én olvasgassak... Aztán reggeli után segítettem apának csavarhúzózni a forgó-zenélő játékomat az ágyacskámról, amit leszereltünk, mert állítólag már nagy kisfiú vagyok (tényleg rég kapcsoltam már be... ez tény), aztán picit még játszottam, öltöztünk és mentünk a Nagyihoz újpestre. Nála természetesen az összes játékot szétrámoltam és kiöntöttem a nagyszoba közepére, és ma jó sokat ebédeltem, a levesből még repetáztam is! Ja és ma kivételesen még szépen is ettem, úgyhogy mindenki megdicsért. Az ebéd után öltöztünk és a Nagyival és a Petivel együtt elindultunk a temetőbe, de én útközben hipp-hopp elaludtam és már a babakocsiban ébredtem fel a fák között sétálva a csepergő esőben. Az út mentén pedig rengeteg kuka volt, képzeljétek! Naaagy zöld kukák! De klassz! Kicsit még sétáltunk, közben apáék
virágokat és mécseseket raktak azokra a fura kőlapokra, aztán indultunk is haza, de ekkor már nem aludtam el, úgyhogy otthon egész délután apát "foglalkoztattam", kis kivétellel, amikor lementünk a Mamával és anyával a Somát megsétáltatni. Ma fincsi volt a vacsora: almás-szőlős rizs és túrórudi. A fürdés előtt még a számítógépen integettem a Botiéknak és összehajtogattam apa fejhallgatóját, ami nekem vicces volt - ő valahogy kevésbé nevetett a tréfámon... Aztán fürdés és hajmosás után mentem is aludni, mert már irtó álmos voltam, hiszen alig aludtam délután...
Milán
