Reggeli, és egy pici játék után öltöztünk és autóval elmentünk az usziba. Ma szerencsére viszonylag kevesen voltak, de őszintén szólva a tornához nem sok kedvem volt (pláne a hátúszáshoz!), alig vártam a játékot, hogy végre labdázhassak. Azért a búvárkodás se volt rossz, de sokkal jobb a végén a játék, amikor a labdák meg úszódeszkák és karikák is előkerülnek. Az ám a jó móka! Uszi után a Mamához mentünk anyával - sajnos apának dolgozni kellett mennie, így kénytelen voltam a Mama és anya fárasztásával beérni délutánig, amíg apát is bele tudtam vonni a kőrbe. De addig még egymás után háromszor bekakiltam (örült ám anya!), átjött a Dédi és hozott nekem irtó fincsi palacsintátá amit az ebéd után be is faltam, aztán egy kicsit aludtam és nem sokkal később már jött is apa. A gyerekszobában hirtelen nagy felfordulás kerekedett, és apa felfúrt a falra (jujj de hangos volt!) egy bigyót, ami tartja a tévét, mint otthon a konyhában. Aztán még a szekrényekkel is játszott: ide oda tologatta meg rakosgatta a szekrényeket, és én ezt a kiságyból voltam kénytelen végignézni, mert állítólag folyton láb alatt voltam (na jó, tényleg állandóan
felmásztam a létrára, de ha egyszer az olyan klassz dolog!). Aztán amikor meg kijöhettem, már indultunk is haza. Otthon folytattam a rosszalkodást és apát jól lefárasztottam, ő mégse haragudhatott meg, legalábbis igen finom vacsorát csinált nekem: bolonyai spagettit, sok sok sajttal (állítólag ő is így szereti), aztán közösen megettünk egy nagy banánt és egy-egy új fajta túrórudit. Nyamm nyamm! Kaja után igencsak elálmosodtam, mentem is fürdeni és aludni...
Milán
