Reggel jó sokáig aludtunk anyával. Apa már réges-rég elment dolgozni... Reggeli után tornyot építettünk kockákból, és takarítottunk, aztán elindultunk ebédért , ahol találkoztunk a Dédivel. Az ovinál beszélgetett any mi pedig a Dédivel néztük, hogyan játszanak a gyerekek. Amikor lehoztuk a Somit sétálni, akkor neki nem volt kedve csak egy helyben állni és kész. Jé. Állítólag ez nem jó jel, majd délután el kell vinni doktor nénihez. Az utcán találkoztunk egy induri pinduri kis kutyussal, aki megharapdálta a cipőmet, ami nagyon tetszett nekem... Ebéd után kicsit még rosszalkodtunk a Botival, aztán mentünk aludni. Ébredés után uzsonnáztunk a Botival és csatatérré változtattuk a konyhát. Kicsit még játszottunk, amikor megérkezett apa, de nem maradt csak picit, mert a Mamával elvitték a Somát doktorhoz. Én meg azt hittem, hogy megyünk sétálni, ezért már be is másztam a babakocsiba, úgyhogy sírtam is kicsit, amikor kiderült, hogy apáék nélkülem mentek el... Délután még tévéztünk is, megnéztük ma is a Thomas vonatos mesét, aztán jött a Zoli a Botiért, és mi is mentünk haza anyával. Otthon apával is építettünk, és vacsiztam is (apa nem értékelte túlzottan, hogy a vajas kalácsról leettem a sonkát és kalácsdarabokat szerte-szét dobáltam a konyhában... pedig az olyan vicces!). Estig még építőztünk és sósperecet nasiztunk apával, aztán már el is jött a fürdés és az alvás ideje...
Milán
Ui.:
Lefekvés előtt oda kellett állnom az ajtóhoz és így kiderült, hogy 82 centi magas vagyok.
