Délelőtt sokat játszottunk otthon, rajzoltam is és a szobámban turkáltam a fiókokban, ahol találtam két lufit. Nosza fel is fújattam anyával, de csak az egyiket tudta, úgyhogy azzal játszottam. Ebédre átmentünk a Mamához és sétáltunk is. A sétálás pedig ma szó szerint értendő volt: nem a babakocsival voltunk, hanem én is sétálva mehettem anyával és a Somával. Ma sem voltam még túl éhes délben, inkább aludtam egyet. Előtte még, ebéd után megérkezett a Mama és a Boti. Délután lementünk a Dédivel, az Anival, a Botival és anyával a játszótérre. Rajzoltunk krétával és homokoztunk, sőt én még mentem volna focizni a nagy fiúkkal is, de azt nem engedték. Aztán még sétáltunk is kicsit és mentünk haza. Otthon apával játszottunk és megint rajzolhattam (ezt finoman jeleztem azzal, hogy a konyha közepére kihordtam a széket, az asztalt, a terítőt és a papírt, és ebből apa kitalálta - nem volt nehéz -, hogy rajzolni szeretnék) de persze megint csak addig rajzolhattam, amíg el nem kezdtem a kezemet durván összefirkálni... De ha egyszer ez olyan jó móka! A játék után jól bevacsoráztam és fürdésig apával báboztunk és tornyot építettünk a hengerekből. Sajnos fürdés után nem úsztam meg a borzalmas kínzást: anya levágta a lábamon a körmömet. Iszonyat!
Milán
