Reggel épp indult apa dolgozni, amikor felébredtem, integettünk egymásnak, és ő már ment is... Anya adott fincsi reggelit és már mentünk is át a Mamához, ahol egy kis játék után hozták az ebédünket, és mi pedig lementünk a játszótérre. Ilyen korán még kevesen vannak, most is csak a Kristóf volt lenn, vele, meg anyával játszottam. Anya épített egy szép nagy homokvárat (mi pedig leromboltuk...). Sokat csúszdáztam, aztán visszamentünk a Mamához. Ebéd után mentem sziesztázni, és amíg aludtam, itt jártak a Dédiék és anyával főzőcskéztek, így amikor felébredtem, frissen készült töltött paprika volt az uzsonna. Délután előbb elmentünk a Diáért, és vele együtt megint lementünk a játszótérre, és megint sokat homokoztam és csúszdáztam. Kipróbáltam, amit más gyerekektől ellestem: szemből felmászok a csúszdára amíg csak bírok, és gyorsan megfordulok és lecsúszok. Hoppá! Így nem kell mindig anyáékra várni, hogy segítsenek... A játszótérről sétálni indultunk, apával is összefutottunk, aki épp hazaért autóval, de már indult is tovább sajnos. Amikor hazaértünk, előbb tornáztunk kicsit, aztán már el is jött a fürdés ideje. Apa akkor futott be, amikor már a kádban pancsoltam. Megmosta a hajam, és a masszázs után csinált nekem (ma is) olyan incsi-fincsi vajas kenyeret sonkával. Bevágtam egy nagy szeletet és méntem is aludni...
Milán
