No, ma igazán klassz, mozgalmas napom volt:
Reggel apa adott kajcsit, majd játszottam vele és anyával, aztán felugrott hozzánk a Dédi és az Ani és én tízóraiztam kicsit, aztán öltöztünk és lent a kocsinál találkoztunk a Csillával és a Csabával, majd elindultunk autóval valahová - hogy hová az ekkor nekem még nem volt világos - én viszont álmos voltam, úgyhogy bedobtam a szunyát... Mikor felébredtem, épp megérkeztünk apáék barátaihoz, ahol régebben már jártunk, és ahol nagyon érdekes állatok élnek! Vannak szép nagy teknőcök, meg tengerimalacok és kisebb papagájok meg egy hatalmas nagy fehér is és van kutyus és macskák is. De a csúcs, akkor is az a szép fehér nagy papagály! Még azt is mondja, hogy "helló", és repülni is tud. Megsimizni nem mertem, pedig megengedték volna (elég nagy ám a csőre! és bár senkit sem bánt állítólag, azért jobb vigyázni...). Talán legközelebb... Ebédre nem ettem túl sokat, pedig fincsi leves (pár kanál) és sült krumpli (pár szem) és csirkehusi (pár falat) volt, utána pedig túrórudi volt (egy felet megettem). Kaja után még kicsit játszottam, aztán a Csilla elringatott babakocsimban a teraszon a fincsi levegőn a csendben... Ébredés után kicsit nyűgösködtem, mert nem 
aludtam ki magam, és uzsonnázni sem volt kedvem, úgyhogy pakoltunk és lementünk sétálni a Dunapartra, ahol két hajót is láttam ahogy kikötnek és elindulnak. Nagyon érdekes volt! És ez még nem minden: kicsit a lábammal tapicskolhattam is a vízben, követve a Csilla példáját. Sajnos nem maradtunk sokáig, hanem indultunk haza, és otthon már csak kicsit tudtam apával játszani és már mentem is fürdeni. A tejecskének csak a felét ittam meg, mert hazafelé benyomtam egy üveg gyümölcsös babakaját...
Milán
