Délelőtt tornáztunk kicsit (bár olyan nagy kedvem nem volt, szivesebben szöktem volna ki a szobámba...), aztán átmentünk a Mamához és alighogy felértünk, már jöttek is a Botiék. Hurrá! Legalább volt kivel játszani! Ebédre nem ettem ma túl sokat, és épp anya mesélte nekünk a Sün Balázst, amikor megjöttek a Dédiék is. A mese után mentünk aludni mind a ketten a Botival, és ébredés után (nem sokat aludtunk, mert anyáék pakoltak és zörögtek, és az nagyon érdekelt volna...) játszottunk a Dédivel és a Krisztivel. A Boti egyszercsak elkezdett nagyon sírni, mert valószínűleg felfázott és fájt neki amikor pisilnie kellett, aztán rosszalkodtunk egész délután a Botival, amíg haza nem kellett menniük a Krisztiéknek. Utána még anya játszott velem uzsonnáig (Taglia telle tésza volt hallal) aztán lementünk sétálni a Somával. Érdekes, hogy ma hirtelen hideg lett, pedig tegnap még nagyon meleg volt az idő. Ma meg be kellett öltözni. Ki érti ezt? 
Amikor hazaértünk, apa szokás szerint már várt rám, és estig ma is vele játszottam: könyveket néztünk, hangszerekkel csörögtünk-zörögtünk, apa bábozott nekem, és megengedte, hogy az előszobában fel-s-alá tologassak mindent ami a kezem ügyébe került :) Aztán jött a fürdés, a masszázs, a tejecske és az alvás, de addig nem tudtam elaludni, amíg apa ki nem vitte a szobámból a kisvakondot. Nem tudom megindoklni, de nem akartam ma vele aludni...
Milán
