Nos, ma viszonylag mozgalmas napom volt, pedig nyugisnak indult: reggel apa adott reggelit, és már mentünk is játszani... Anya elment bringázni és addig mi fiúk rosszalkodtunk (főleg én). Például a szobámban kezdem felfedezni az új szekrényeken a játékaimat. Épp egy-egy túrórudit majszoltunk apával amikor megjött anya. Felöltöztünk és elmentünk arra a klassz helyre, ahol csillog villog minden és a kertben van egy nagy kőoroszlán (ami nem mondja hogy "ááá"). Nem voltunk itt sokáig, hanem már mentünk is újpestre a Nagyihoz. Nála pedig folytattam a rosszalkodást: emlékeztem, hogy az erkélyen vannak a csipeszek, be is hoztam őket és jól szerte-szét szórtam mindet, meg persze az összes játékot, és fel-alá "rohangásztam" egész végíg. Persze közben ebédeltünk is: kézzel ehettem, képzelhetitek, hogy néztem ki utána :) A Nagyitól hazafelé menet elaludtam és arra sem igen emlékszem, hogyan kerültem ágyba, de ott ébredtem délután. Alighogy megettem az uzsonnát, ismét autóba ültünk és elmentünk a Noémiékhez. Náluk egy kicsit játszhattam a Noémi játékaival és amikor indultunk, apáék betettek egy nagy babakocsit hátra a kocsiba, amibe bele is ülhettem amikor hazaértünk, mert a házunktól abban tolt a Mama az ő házukig. Otthon még picit játszottam, és aztán lementünk hármasban sétálni a wekerlére fürdésig. Már letett anya aludni, amikor nagyon bekakiltam. Még szerencse, hogy apa bejött megnézni, miért sírok és azonnal "érezte" mi a helyzet, és tiszta pelust adott rám. Na így már mindjárt más...
Milán
