Délelőtt elmentünk anyával a wekerlei gyerekházba, mert ma babanap volt. Hű mennyi gyerek volt ott! Milyen jót játszottunk! Én még két lufit is sikeresen elkunyiztam :) aztán ettem kalácsot, pogácsát és tovább játszottam. Nem is csoda, hogy hazafelé elaludtam... Ébredés után ettem és kicsit még játszottam, de elég furcsán éreztem magam. Anya a fülembe csipogott azzal a géppel, ami után mindig mond egy számot (most azt, hogy "harmincnyolc-nyolc". csak tudnám ki nyert...) Nem sokkal később befutott apa és (ahogy sejtettem) közös erővel benyomtak egy kúpot a popsimba (gonolhatjátok mennyire örültem...) Innentől apa volt velem, mert anya elment angolra. Viszont hamar jobban lettem, így megmutattam apának az új mutatványomat: fel tudok mászni a heverőre! Ugye milyen ügyes vagyok!?! Igazából olyan érdekes, új érzés ott ugrálni fenn a heverőn,
hogy le se akartam mászni. Persze amikor az uzsonna és az ugra-bugra között kellett választani, akkor inkább a hasam után mentem és bevágtam egy tányér főzeléket, meg egy banánt. Utána pedig nagy meglepetésemre megfürdetett apa. Jé. Aztán felöltöztünk és lent anya már várt ránk, beültünk a kocsiba és elmentünk a doktor nénihez. Nagy sokára sorra kerültünk, de még élt az emlékezetemben a pár nappal ezelőtti szuri, úgyhogy erősen bizalmatlan voltam, de lefogtak, és bár szuri most szerencsére nem volt, de a torkomat megnézte a doktor néni és az olyan rossz érzés! Állítólag szép vörös a torkom, úgyhogy gyógyszertárba is mentünk és csak utána mentünk haza, hogy végre megkapjam a vacsorámat és mehessek aludni...
Milán
