Reggel egész sokáig aludtam, pedig tegnap korán lefeküdtem... Persze így már nem volt kedvem visszaaludni. Szerencsére apa "megsajnált" és játszott velem a nagyszobában, aztán anya is jött és mindenféle állat hangját mutatta nekem magnóról, és egy kicsit tornáztunk is, aztán indultunk újpestre a nagyihoz. A nagyinál jól megebédeltem és lementünk az áruházhoz a közelben, mert ott valami banzáj volt épp sok emberrel, meg gyerekkel. Ja, és képzeljétek, volt ott pár pici lovacska, meg kecskék, és nyuszik. Az egyik lovacskát még meg is símogathattam! Hazafelé persze elaludtam a kocsiban (mindíg elringat...) és otthon ébredtem az ágyacskámban késő délután. Uzsonna és játék után lementünk anyával sétálni. A Mama és a Soma is lent volt, elkísértek minket a téren erre-arra (vagy mi őket? nem is tudom ilyenkor ki kísér kit...). Jut'eszembe: egy érdekes módszert vezetett be apa, amikor etet: megfoghatom a kanalat és (bár azért apa segít, de szinte...) magamtól eszek. Állítólag nagyon ügyes vagyok, legalábbis a szüleim egybehangzó véleménye ez. Szerintem is sokkal érdekesebb így az evés, és szívesebben is kanalazok én a saját számba, valahogy így jobban esik az étel...
Milán
