Délelőtt, a nagyihoz menet bementünk egy szép áruházba (hú mennyi lámpa van egy ilyen áruházban!), de most nem kaptam semmi izgiset, csak pizsiket, de az ugye nem játék, tehát nem izgatja a magamfajtát :)
A nagyinál nagyon fincsi paradicsomos ebéd volt, és kaja után az egész lakást végígmásztam, minden sarkot leellenőriztem... Hazafelé menet elaludtam az autóban, és otthon fel se mentünk, hanem átfeküdtem a babakocsiba és lent maradtam anyával egy kis sétára, mert szuper jó idő volt: sütött a napocska hét ágra.
Este egy kicsit tornáztam anyával, de ezek a tornázós dolgok nem igazán tudnak lekötni, sokkal izgisebb a játékokat dobálni, meg a tiltott dolgokkal huncutkodni, mint például a dévédéket lerámolni, mert olyankor apa mondogatja, hogy "nana!" de aztán mégis visszarámolja őket én meg ismét lerámolom, és így tovább. Jó játék nem?
Ja, és még valami: megfigyeltem, hogy anya az "ég a gyertya, ég..." dalocskára tapsolni szokott, tapsolni pedig már én is tudok - tehát ma kipróbáltam, hogy mit szólnak hozzá, ha én is tapsolok, amikor ezt énekli. A fogadtatás egyértelműen pozitív volt, nagyon tetszett mindenkinek, hogy magamtól tapsolok a dalocskára!
Milán
