A szokásos reggeli procedúrák után tízóraiztam. Tízórai után lementünk kicsit sétálni. Ebéd után tornáztunk anyával, és amikor anya nem figyelt, rájöttem hogyan tudom kinyitni a szekrényt a tévé alatt!
Délután amikor megjött apa adott fincsi uzsonnát, aztán bementünk a nagyszobába játszani, amíg anya elment angolozni. Némi játszás után elég meglepő módon apa egyszercsak elvitt fürdeni. Jé. Pedig még tök korán volt. A fürdés után pedig felöltöztetett vastag utcai ruhába, ő is felöltözött, lementünk és beültünk a kocsiba, aztán felvettük anyát is és utána mindent megértettem: elmentünk a doktor nénihez. Na igen, már nem csak taknyos vagyok, hanem kicsit köhögök is... Szerencsére nem voltak most sokan, de azért így is sokat kellett várni. A doktor néni végül megvizsgált (hú de érdekes játékok vannak az asztalán! hú de nem szeretem, amikor lenyúl egy bigyóval a nyelvemen a torkomig!). Otthon egy gyors masszázs után még mindenféle cseppeket meg löttyöket kellett bevennem amíg végre kaptam fincsi vacsorát...
Milán
ui.: ja, az új mutatvány: szerintem nem nagy szám, de mindenkinek tetszik: szóval ha azt mondják, tapsoljak, akkor elég összeütögetni a kezemet és mosolyogni hozzá, és ez mindenkinek nagyon tetszik ... Azért persze nem csinálom mindig, csak ha kedvem is van. Azért én mégse mutatványos majom vagyok :))