Őrület, de ma is még karácsony van! El is mesélem mi történt ma velem:
Reggel szuperül kialudtam magam (ilyen mozgalmas napok után nem csoda!), és utána játszottam az új játékaimmal. Sajnos anya beteg (sokat köhög, meg tüsszög, és papírokba dörgöli az orrát és közben furcsa hangot csinál), úgyhogy vele most nem tudok eleget játszani, de szerencsére apa azért kéznél van... Sőt! Dél előtt az Ani vitt el sétálni! Sokat sétáltunk, azután felmentem a nagyihoz és jól bekajáltam. Nem sokkal később jöttek a Botiék is, és a nagyi tervét, miszerint majd együtt alszunk mi fiúk, jól keresztülhúztuk, mert a Boti inkább elment korcsolyázni... Bánatomban azért aludtam egy keveset, de utána minden elérhető magasságú polcot lerámoltam a nagyinál! Hú de örült neki a nagyi! Végre valaki rendet rak, nem ?!
No, délután eljött értem apa és hazavitt. Rögtön kaptam fincsi kaját, és persze alvás helyett a játszást választottam. Egyszercsak jött a nagypapa és a Gergő és hoztak nekem ajándékokat! Mondtam, ugye, hogy még ma is karácsony van! Persze a kaja után most is inkább a játékot favorizáltam, de nem bírtam sokáig, mert már igen álmos voltam...
Amikor felkeltem, a nagypapáék már nem voltak itt nálunk, de szerencsére a játékokat itt hagyták, így alaposabban (kóstolással is...) szemügyre vettem őket.
Ma apa fürdetett és öltöztetett és etetett egyedül, mert anya inkább fekszik az ágyban szegény. Mivel álmos nem voltam még, így apa ölébe kéredzkedtem és segítettem neki a blogírásban, meg a fényképeim rendezgetésében, amíg bírtam ébren...
Milán
