Sajnos megint taknyos vagyok. Nagyon rossz ám, hogy nem tudom kifújni az orrom, hanem állandóan azzal a zúgó micsodával szívják ki a cuccost! Ha meghallom a hangját, már tiszta ideg leszek tőle előre. Aztán ordítok is mint a sakál, mert így hamarabb végzünk... No de mi is történt ma:
Déltájban sétáltunk egy jó nagyot. A délután viszont kicsit más volt mint a megszokott: apa vigyázott rám, amíg anya angol órán volt, azután átmentünk a Botiékhoz, és oda jött kanadából (na jó nem egyenesen és nem csak miattam, de akkor is...) két rokonom, a két Péter, és nagyapa is (a "nagy" Péter nagyapa bátyja, a "kis" Péter -aki egyáltalán nem kicsi ám- pedig az ő legnagyobbik fia). Kaptam tőlök ajándékot is: egy klassz kis autót.
Az este viszont alaposan elcsúszott emiatt, plusz még el is aludtam a nagy bulizástól a kocsiban hazafelé és így később volt csak masszázs és fürdés, és elég nyűgös is voltam...
Milán
