Nem tudtam túl sokat aludni sajnos, inkább csak pár rövidebb alvásom volt éjjel. Reggel vizitnél jött a doktor úr és nekem is elmondta, hogy a műtét jólsikerült és a részleteket. Rögtön utána már jött is apa és velem maradt tízig, mert akkor jött az itteni doktornő megvizsgálni, utána pedig végre a gyógytornász. Képzeljétek, nem csak fel tudtam (ok, segítséggel) ülni, de egy járás segítő állvánnyal még el is tudtam sétálni a nővérpultig és vissza. Legalább körül tudtam itt nézni, mert a függönyöktől amúgy semmit nem látok. Utána tudtam kicsit aludni és ebédre keltem, akkor ismét itt volt apa, fel tudtam ülni és ettem levest és perecet, és ittam egy vaníliás turmix-tápszert. Délután tudtam egy még nagyobb sétát tenni, és utána jött anya is látogatóba. Este felé sajnos erősödtek a fájdalmaim, hiába jött apa, próbáltunk kicsit mozogni, vacsorázni, félig felülve feküdni, semmi sem volt jó, de aztán végre tíz óra lett és kaphattam altatót, mert már nagyon szenvedtem...
Milán
