Fél nyolckor keltem, és nyolcra már mindenki elkészült, ugyanis sajnos ma volt az Isztambuli kirándulásunk utolsó napja, indultunk haza. Apa keresett egy olyan útvonalat a reptérre, ami csak metróval (igaz hárommal) volt teljesíthető, mert itt a busz közlekedés enyhén szólva kiszámíthatatlan és most igazán nem lett volna jó ha késünk... Így is az volt, hogy a reptérre ugyan a gép indulása előtt két órával kiértünk, de két utasellenőrzésen kellett átesni és a wizzair pultnál is sorba kellett állni a beszállókártyáért, mert itt csak papír alapú van, mindenkinek. Ráadásul hatalmas ez a reptér és a mi gépünk az F13B (!) kaputól indult, így csak az negyed óra volt, mozgójárdákkal, hogy oda eljussunk... Nem is kellett várnunk, vettünk vizeket, péksütiket reggelinek, és gyakorlatilag már mehettünk is a kapuhoz és a gépbe már szállhattunk is be. Egész pontosan indultunk és érkeztünk, a levegőben volt egy ideig némi légörvény, de nem vészes. A reptérről szokás szerint a 200E hozott be a KÖKI-höz, ott elköszöntünk a Krisztiéktől és mi hárman a BurgerKingben ettünk ebédet, aztán még hazafelé beugrottam a Spárba zsemléért és sonkáért, hogy majd legyen a tojásrántottához. Közben írogattam persze a Dórinak, ugyanis ő átjött délután és ma itt aludt (igaz most apás hétvége van, de megbeszéltem anyával és apával, hogy csak szombaton megyek apához).
Milán
Fél hatkor keltünk, ugyanis ma utazós napunk volt apával és a gépünk Milánóba 8:20-kor indult. A reptéren reggeliztünk, és pontosan indult és érkezett a repülő Bergamo-ba, ahonnan busszal mentünk be a városba, majd metróval a Dóm térre. Itt mászkáltunk kicsit és a Spontini-ben ettünk pizza szeleteket ebédre. A desszert pár utcával arrébb egy macaron boltban volt :) Innen elsétáltunk az erődhöz mert azt még nem láttuk, és a parkban üldögéltünk kicsit. Háromra mentünk vissza a Centrale vasút állomásra, és amint lehetett, felszálltunk a szuperexpressz vonatunkra, ami pontosan indult Párizs felé, 300-as tempóval,amit nem is érezni, csak csendesen suhan... Kicsit hosszú volt az út, de el telefonozgattam, és amikor átértünk Franciaországba, a büfé kocsiban vettünk egész finom sonkás melegszendvicset, és percre pontosan meg is érkeztünk Párizsba. A szálloda pár perc sétára volt, gyorsan bejelentkeztünk, zuhany, fogmosás, és már aludtunk is...
Ma olyan sokan voltak a reggelinél, hogy alig találtunk helyet és elfogyott pár dolog is, de azért meg tudtunk reggelizni. A szobához érve már nem nyitotta a kártya az ajtót pedig még csak 9:50 volt, úgyhogy a takarítónő engedett be ,még jó hogy amúgy már össze voltunk pakolva... Még sok időnk volt a gép indulásáig tehát bementünk a Vencel térre és ott beültünk egy villamosból átalakított kávézóba, aztán a kérésemre elsétáltunk egy macaron bolthoz, és a főtéren keresztül egy metró megállóhoz és onnan már mentünk ki a reptérre. Hamar becsekkoltunk, és csomó időnk volt még a reptéri boltokban nézelődni (a Lego boltban valaki elkezdett zászlókat kirakni , így mi is csináltunk a Botival egy Magyar zászlót és poénból egy Dzsibutit is).
Sajnos a mai az utolsó napunk itt Riminiben, de szerencsére csak este megy a gépünk, úgyhogy miután a szállodában megreggeliztünk, bepakoltunk és apa megbeszélte a főnöknővel, hogy ott hagyhatjuk a cuccokat az irodájában estig, sőt majd segít kocsival azokat kivinni a reptérre. Így legalább egész nap lent lehettünk a tengerparton. Rögtön a labdázással kezdtünk a déli hőség előtt, aztán én elsétáltam a Krisztiékkel a parton északnak, mert az Anna barátnője is pont itt nyaral, csak feljebb és velük találkoztunk a 79-es számú strandon. Visszafelé is sétálnunk kellett mert a Boti nem hozott pólót és úgy nem szabad buszozni. No sebaj így félúton ettünk panninit és fagyit :) Miután visszatértünk még volt idő vissza menni a tengerbe labdázni , aztán lezuhanyoztunk és próbáltunk megszáradni , hogy ne vizesen tegyük el a ruhákat és még a strandon átöltöztünk, a szálloda teraszán bepakoltuk a strand cuccokat és a táskákat autóval elvitték a reptérre, mi pedig 20 perc alatt odasétáltunk. Mivel már csak a mi gépünk indul innen ma (!) ezért irtó gyorsan feladtuk a bőröndöt és becsekkoltunk. Sajnos már ekkor láttuk, hogy a gépünk késik egy órát, szóval kártyáztunk addig... A repülés a szokásos volt, és végül majdnem 2 óra volt mire taxival hazaértünk.
Tíz körül keltem, reggeliztem, játszottam, tévéztem anyával, aztán ebédelni ma is elmentem a Kökibe a Burger konyhába rántott camambert enni. Hazaérve lezuhanyoztam, és elkezdtünk pakolni az útra, közben megjöttek a Botiék is, mert a bőröndbe ők is hoztak cuccokat. Apa is megjött nemsokára, és ötkor elindultunk a 200-as buszhoz, amivel egész hamar ki is jutottunk a reptérre. Meglepő módon alig volt sor a bőrönd feladásnál és a biztonsági átvilágításnál se (a kapu tényleg nem csipogott be a gerincemre, ahogy a doktor úr mondta). A reptéren még ettünk mielőtt mentünk volna a kapuhoz és közben a Krisztiék ismerősei is csatlakoztak hozzánk. A gép kis késéssel indult, és volt némi kavarás a helyekkel, mert egy kisbabás család leült a helyünkre így mi hátrébb ültünk de nem volt probléma. A repülés most is klassz volt és voltak légörvények is (anya biztos "élvezte"). Riminiben csak az volt kellemetlen, hogy hiába járt volna ingyen transfer, persze az sehol sem volt... Végül két taxival jutottunk a szállodába, átvettük a szobákat és lementünk sétálni a partra és visszafelé beültünk egy kis helyre nutellás palacsintát enni.
