Még kihasználtuk hogy fél napot itt lehetünk Szalonikiben, szóval reggelizni egy klaszz kávézóba mentünk ami az első napi hely testvére volt, csak lent a parthoz közel. Én egy csokibombát ettem forró csokival ;) Délig sétálgattunk fel-alá és bementünk egy múzeumba és egy szép templomba is, ahol láttuk, hogy cetlikre lehet írni kívánságokat, és az ezüst kép alá tenni, hogy teljesüljön - így én is írtam egy lapot :) Innen már visszamentünk a táskákért az apartmanba, ahol Maria épp takarított, de még maradhattak a táskák amíg elmentünk ebédelni a szokásos helyekre a főtérre. Sajnos közben eleredt az eső, úgyhogy a szállásról el is indultunk már a reptérre. Persze a busz már megint annyira zsúfolt volt, hogy alig fértünk fel, és félútig mint a heringek úgy össze voltunk zsúfolva, aztán sokan leszálltak és még le is tudtunk ülni. Viszont a reptéren nem tudtunk még becsekkolni, mert túl korán kiértünk, és várni kellett 4ig, viszont itt kinyomtatott beszállókártya kell, és azt a pultnál a Kriszti és apa intézte de olyan ügyesen hogy mindegyikőnk priority jegyet kapott! Ez jól is jött amikor a hosszú sor helyett rögtön mehettünk a beszálláshoz. Persze előbb még volt majdnem 2 óránk a duty-free boltokat nézegetni :)
De a nap csúcspontja még csak most jött, ugyanis amikor a gépbe léptem kérdezte a stewardess hogy van-e kedvem a pilótafülkébe bemenni? Még szép! Beszélgettem kicsit a kapitánnyal és én kapcsolhattam be a légkondit! Irtó menő! Persze amikor már készülni kellett a felszálláshoz, akkor leültem a helyemre, és maga a repülés csak a szokásos volt és nagyon hamar hazaértünk, jóval előbb, mint a menetrend, és a 200E buszt is pont elcsíptük, szóval hamar otthon voltunk Kispesten. Itt elváltak útjaink a Botiéktól, és itthon is csak hamar kipakoltunk, és én anyával átmentem kicsit a Kati mamához.
Milán
