Milán blogja

Ma aludtam a legjobban a műtét óta, mert még hajnalban sem kellett felkelnem végre a fájdalmaim miatt, ugyanis nem voltak! Az is lehet, hogy már a hazamenés gondolata lelkesített, ugyanis ma végre hazamehetünk! Reggel még benézett persze a doktor úr, aztán még a kötöző intenzíves kedves nővér is megnézte a kötésemet, és ellátott jótanácsokkal minket, aztán még a gyógytornász néni is jött, közben apa intézte a zárójelentésemet, szóval nem unatkoztunk délelőtt! De amint lehetett, már hívtunk is egy kényelmes taxit és jöttünk haza...
A ház előtt pont kutyát sétáltatott a Kati mama és anya, szóval találkoztam rögtön a Mamával, és nagyon jó volt újra itthon lenni, ledőlni a saját ágyamra...
Felhívtuk a Klári mamát is elújságolni, hogy itthon vagyok és közben a Dédi és az Ani is átjöttek látogatóba kicsit.
Ebédre a Kati mama főzött húslevest a "rendelésemre", mert az már nagyon hiányzott :)

Milán

Éjjel háromkor kérnem kellett extra fájdalomcsillapítót, addigra kiment belőlem az esti adag, de amúgy nem volt annyira vészes, csak aludni nem tudtam már onnan olyan jól sajnos.  Reggel dupla vizit is volt, és rögtön utána a kedves intenzíves nővér jött és átkötözött egy nagyon menő vízálló kötéssel, aztán apával játszottunk és tévéztünk, dél tájban pedig egy új gyógytornász néni jött és vele tornáztam, és ma kipróbáltuk, hogy tudok-e lépcsőzni (tudok!). Mivel ilyen jól megy már a járás, később lementem apával a büfébe, mert ebédre már megint nem azt kaptam, amit kértünk, hanem én is tökfőzeléket (brrr), és gondoltam egy melegszendvics jól esne, de sajnos hiába kocsikáztunk le, a melegszendvics már elfogyott (na jó, egy brownie-t azért kértem vacsorára...). Visszaérve a szobánkba azért már eléggé elfáradtam, úgyhogy lefeküdtem pihenni, és közben apa kikönyörögte a konyhásoknál, hogy cseréljék ki a főzeléket rántott húsra :)
Ebéd után ismét eljött a pszichológus doktor úr és sokat beszélgettünk, aztán nemsokára jött anya is látogatóba ötkor és vele is elsétáltam az automatához egy forró csokit venni - méghozzá a járókeret nélkül!
Előtte - utána telefonozgattam és apával  Geoguessr!-eztem (mindketten telefonnal, hogy ne legyen előny a laptop nagyobb képernyője). Az egyik tüdő-gyakorlás közben sajnos kipukkant a kesztyűbedudálósom, de apa csinált egy új kesztyűből egy másikat, ami még nehezebb egyenlőre, de ezt is piszkosul fel tudom már fújni :)
Vacsira megettem a délben vett narancsos brownie-t és nagyon finom volt! Ó és még egy fontos dolog: délután gyakorlatilag nem fájt a hátam, csak ha sokat ültem, amúgy csak alig-alig!
Estefelé benézett hozzánk a Márkus doktor úr és elmondta, hogy mi a terv a jövőre nézve és jó hír, hogy nem kell varratszedés sem, mert olyan cérnát használt, mint a plasztikai sebészek, tehát fel fog szívódni magától. Tök menő! Utána tévéztünk és zuhanyoztam is, végre nem kellett leragasztani a hátam, mert vízálló (és nagyon menőn néz ki!) az új sebkötésem. Kilenckor befejeztük azt a játékot (a papírcetlis-mondatkészítőst) amit a műtét előtti este hagytunk abba, és épp jókor ért véget, mert aztán kezdődött a Hotel Margaret :)

Milán

Tegnap este az utolsó granült is kiszedték belőlem, mert már régi volt, és ma reggel választhattam, hogy visszatesznek erre a két napra egy újat, vagy inkább tablettában veszem be a fájdalomcsillapítókat... olyan apró tabletta is van, hogy ez nem is volt kérdés: inkább ez, mint a szurkálás... Délelőtt tornáztam és sétáltam apával a folyosón, ami most már nagyon jólmegy amúgy! Ma is délelőtt jött anya, neki is megmutattam milyen jól tudok már járni, ülni meg minden, és a mai ebéd nem annyira ízlett, ezért kértem anyát, hogy a közeli kínaiból hozzon ebédet, amit később félig megettem, a másik felét vacsorára eltettük. Miután anya elment, apával elmentünk az automatához és vettünk forró csokit, ha már sétálgattunk :)  Délután megnéztük a Forma-2 futamot és rögtön utána lezuhanyozott apa, mert jött a nővér és leragasztotta a hátamon a kötést. Ebben most kicsit elfáradtam, úgyhogy inkább pihentem és telefonoztam, viszont az roppant bíztató, hogy ma először nem kellett extra fájdalomcsillapítót kérni, csak a reggeli és a déli adagot vettem be és mégse fájt (csak picit) a hátam! Hétkor megnéztük az F1 futamot is, közben volt vizit és vérnyomás, lázmérés, és minden a legnagyobb rendben van.

Milán

A reggeli vizit után bejött a doktor úr is, megnézte a kötésemet és minden rendben van szerencsére. Ami utána roppant örömteli volt, hogy hatott a tegnap esti gyomor-gyógyszer, ugyanis egymás után háromszor is voltam végre nagyvécén, méghozzá egész könnyen megy már a járókeretes kocsival a mászkálás! A gyomrom így végre kezd megnyugodni és tudtam reggelire cukros brióst enni, és aloe-vera üdítőt inni. Délelőtt azért még kaptam egy fájdalomcsillapító infúziót és amikor az lecsöpögött, akkor a nővér a jobb csuklómból kivette a kanült, szóval már abból is csak egy van a bal kezemben. Utána jött a gyógytornászom Fábián és a bemelegítés után egészen a  folyosó végéig elsétáltam és vissza! Nem sokkal később anya is jött látogatóba, és vele is sétálgattam a folyosón :) Ma végre tudtam ebédelni, rántott hal volt bulgurral és a felét kábé meg tudtam enni, aztán már nagyon fájt a hátam ülve.
Délután sem unatkoztam sokat: bekukkantott a pszichológus doktor úr, is akivel még ősszel nagyot beszélgettünk és kiderült, hogy csak ma szóltak neki, hogy én itt vagyok, ezért nem jött eddig, pedig ő akart volna, de így akkor ma beszélgettünk a műtétről és hogy hogy érzem magam. Miután ő elment, az egyik nővér "bezacskózta" a hátamon a kötést és így a zuhany alatt apa rendesen meg tudott fürdetni (na amikor leszedték a ragasztót, az nem volt kellemes). Utána megnéztük az F2 sprintfutamot, és képzeljétek, vacsorázni is tudtam ma: egy cukros brióst, és aloe üdítőt ittam hozzá, ja és délután két kider-pinguit is megettem, szóval a tegnapihoz képest sokkal jobban vagyok ma már! Este a forma-1 időmérőt néztük apával, közben itt járt az esti vizit is, de csak a szokásos 1 perc volt...

Milán

Nyugtalanul telt az éjszakám, tudtam ugyan aludni, de pár óránként át kellett fordulnom és ahhoz kellett apa segítsége is, és háromkor felébredve annyira fájt a hátam, hogy kértem egy adag fájdalomcsillapítót, így tudtam még aludni reggelig. Hattól mozgalmassá vált a reggelem: a reggeli vizit után bejött Márkus doktor úr is és intézkedett, hogy a hátamból a vérgyűjtő csövet vegyék ki, úgyhogy jött később az intenzíves nővér (aki már egyszer ott átkötözött) és kivette a csövet (nagyon ügyes volt, egyáltalán nem fájt) és átkötözött ismét. Állítása szerint szépen gyógyul a sebem. Viszont a másik kanül, ami a hátamba megy, az megtörhetett, mert elkezdett csepegni, úgyhogy vissza kellett hívni, hogy azt is "javítsa meg", de kiderült, hogy ezt akkor már ki kell venni... na sebaj, így már semmi "nem lóg ki belőlem". Viszont a fájdalmaim így még nagyobbak lettek sajnos, bár kaptam fájdalomcsillapítókat. 
Dél előtt bejött a Klári mama látogatóba és beszélgettünk kicsit, közben hozták az ebédet, de megint nem azt, mint amit "rendeltem" és a leves szörnyű volt, inkább ettem egy kinder pinguit, aztán kaptam gyógyszereket, de csak a felét tudtam bevenni, mert majdnem félrenyeltem. Miután a mama hazament, jött a gyógytornász és sétálgattam egy kicsit a szobában a bemelegítés után. Ettől jól el is fáradtam és aludtam kicsit (úgy süt a nap, ez szieszta idő volt amúgy is...)
Délután levittek a röntgenbe, ahol már egyedül fel tudtam állni a tolószékből, odasétáltam a röntgengéphez, ott mozdulatlanul álltam és visszasétáltam, úgyhogy meg is dícsértek a nővérkék, hogy milyen ügyes vagyok már :) Alighogy visszaértünk a szobába, már jött is a doktor úr, és hozta kinyomtatva az "előtte-utána" röntgenemet: hát nem semmi mennyire más lett a gerincem és a bordáim is... azt is megtudtuk, hogy ha így gyógyulok, akkor kedden haza is mehet már, ami klassz volna. Aztán forma2 időmérőt néztünk apával és  ma is bejött látogatóba anya is, csak kár, hogy közben erős hányingerem lett megint. Sajnos ez  a hányinger végig megmaradt és este lefekvés előtt amikor a gyógyszereket vettem be, akkor ki is hánytam rögtön mindet, úgyhogy ismét infúzióval kaptam fájdalomcsillapítót, viszont ez legalább hatott és csak egyszer keltem fel éjjel, amúgy tudtam végre aludni.

Milán

Nem volt könnyű este elaludni, mert egy távolabbi ágynál vészhelyzet volt, és rohangáltak a nővérek, orvosok, de aztán megnyugodott a helyzet és az éjszakás nővérnek támadt egy jó ötlete: próbáljak meg oldalt fekve, egy párnával "kiékelve" aludni és képzeljétek, így sikerült is reggelig egyfolytában aludni! Tök jó! A vizitnél a Márkus doktor úr is megállapította, hogy egész jól vagyok már, aztán lejött apa is. Később a gyógytornászommal ismét sétálgattam és már egyedül tudok felülni-lefeküdni! Ez azért is fontos, mert az itteni főorvos úr amikor megvizsgált, és látta, mennyit javult az állapotom, megkérdezte, hogy "Vissza szeretnél menni az osztályra?" Hát persze! mondtam és akkor így vissza is engednek végre! 
Délben jött értem egy beteghordó és tolószékkel hozott fel az osztályra, apa végig velem jött, sőt az intenzíves nővér is és ő "adott át" az osztályon az itteni nővérnek. Próbáltam rögtön kis sétával kimenni vécére, de kár volt erőltetni, mert az idejövetellel együtt ez már sok volt, és hányingerem lett, így inkább lefeküdtem és kértem gyógyszert, aztán kacsába pisiltem onnan kezdve amikor kellett... 
Délután hullámzó volt a fájdalom, de kaptam fájdalomcsillapítókat és oldalt fekve tudtam még aludni is (itt végre csönd van az intenzívhez képest!). Közben anya is itt volt látogatóba és hozott aloe-verás üdítőt például, amit a tápszeren kívül még iszogattam. Este volt hét után egy gyors vizit is, de tényleg csak 2 perces. Azt hittük mára ennyi, de nem, még egész mozgalmas lett az estém: apa kért egy 'vese' tálat és amikor felültem, tök jól meg tudtam végre mosni a fogam, mert abba köphettem a fogkrémet. És nyolc után még bejött a Márkus doktor úr is megnézni az állapotomat, megbeszéltük, hogy holnap csinálnak rólam egy kontroll röntgent, plusz rendelt még nekem éjszakára egy fájdalomcsillapító koktélt, amit kilenc után meg is kaptam és fél óra múlva már el is tudtam aludni.

Milán 

Nem tudtam túl sokat aludni sajnos, inkább csak pár rövidebb alvásom volt éjjel. Reggel vizitnél jött a doktor úr és nekem is elmondta, hogy a műtét jólsikerült és a részleteket. Rögtön utána már jött is apa és velem maradt tízig, mert akkor jött az itteni doktornő megvizsgálni, utána pedig végre a gyógytornász. Képzeljétek, nem csak fel tudtam (ok, segítséggel) ülni, de egy járás segítő állvánnyal még el is tudtam sétálni a nővérpultig és vissza. Legalább körül tudtam itt nézni, mert a függönyöktől amúgy semmit nem látok. Utána tudtam kicsit aludni és ebédre keltem, akkor ismét itt volt apa, fel tudtam ülni és ettem levest és perecet, és ittam egy vaníliás turmix-tápszert. Délután tudtam egy még nagyobb sétát tenni, és utána jött anya is látogatóba. Este felé sajnos erősödtek a fájdalmaim, hiába jött apa, próbáltunk kicsit mozogni, vacsorázni, félig felülve feküdni, semmi sem volt jó, de aztán végre tíz óra lett és kaphattam altatót, mert már nagyon szenvedtem...

Milán

Fél hétkor keltünk, lezuhanyoztam egy fertőtlenítős szerrel és fogmosás után szájvízzel is kellett öblögetnem, aztán apa segített beöltözni a zöld műtéti lepelbe. Eléggé szomjas voltam, de nem szabad inni, viszont kaptam egy nyugtató tablettát, azt két korty vízzel bevehettem, és már ennyi is jól esett. Utána vártunk a szobánkban, és picit el is bóbiskoltam, aztán jött  a reggeli vizitkor a doktor úr, és szinte rögtön a beteghordó, aki egy ágyon felvitt a negyedikre a műtőbe. Apa sajnos csak idáig jöhetett velem, innen már a steril részre kerültem és vártam a műtétre...
A műtétre nyilván nem emlékszem, hiszen aludtam, és utána sem sok mindenre, így apa elmesélése következik: 
Fél háromkor jött ki a műtőből a doktor úr, és örömmel mondta, hogy a műtét jól sikerült, még a becsültnél kevesebbet is kellett csavarozni egy csigolyával és a bordáim is maguktól a helyükre kerültek amint kiegyenesítették a gerincem, ami a jó hír. Picit rossz, hogy relatíve sok vért vesztettem, de csak egy egység idegen vért kaptam, mert a sajátomat is vissza tudták adni. A műtőből az intenzívre kerültem megfigyelésre és apa is utánam jött amint lehetett, aztán anya is. Addigra már kicsit jobban voltam, de még elég kába és kaptam a fájdalomcsillapítókat is, úgyhogy apáék nem maradtak sokáig, hogy tudjak aludni minél többet, ma úgysincs más feladatom (csak a szám teljesen ki van száradva, és még nem ihatok, ez zavar leginkább).

Milán

Ahhoz képest, hogy itt kicsit zajos az este, egész jól aludtam, és reggel hétkor a vizitre ébredtem: felületesen meg is vizsgált a Márkus doktor úr, de majd még délután visszajön, azt ígérte, viszont kért egy friss röntgent. Délelőtt jött a leendő gyógytornászom is (Fábián, egy fiatal, szimpatikus fiatalember) és megbeszéltük, hogy mi lesz a műtét után a program. Délben jött egy beteghordó és lementünk vele a röntgenhez, ahol így soron kívül mehettem is be, aztán jöttünk is vissza ebédelni. Ma is zöldségleves volt, csak más tésztával (változatos...) és egy jól kinéző hús bacon-el és tükörtojással a tetején. Nem volt rossz, de olyan őrül jó sem, a tojás sajnos így újramelegítve azért nem az igazi.
Délután játszottunk apával, és lementünk a büfébe, mert apa inkább ott vesz kávét (érthető), én pedig látva a vacsorát, inkább egy ottani szép szendvicset kértem előre.
Délután itt járt egy dietetikus nővérke is és nagyon kedves volt: az egész hetemre előre összeválogatott velem együtt reggelit, ebédet, vacsorát, olyat is, ami még az étlapon sincs, és elmesélte, hogy miket ehetek majd a műtét után. Mikor ő elment, apával egy új játékot találtunk ki és azzal játszottunk, amíg anya meg nem érkezett. Ő pedig a legjobbkor volt itt, ugyanis a Márkus doktorúr is pont ekkor jött megvizsgálni és a műtétről minden részletet elmesélni, a kérdéseinkre válaszolni. Jó sokáig beszélgettünk, utána anya ment is kórus próbára, mi pedig vacsoráztunk apával.
Az esti (gyors) vizit után bejöttek az éjszakás nővérek és kaptam szurit, amiben vérhigító volt, na ez fájt utána mondjuk...

Milán

Reggel fél nyolckor keltem, anya csinált tükörtojást reggelire, aztán már jött is apa, átnéztük a cuccokat, papírokat, apa rendelt egy taxit és indultunk is már budára,ami így taxival 20 perc volt, és jól is tettük, hogy kicsit korábban érkeztünk mint kérték, mert majdnem elsőnek jöttünk a betegfelvételre és utánunk már szép kis sor lett. A covid gyorstesztet nem úsztuk meg, de utána mehettünk fel a másodikra, az osztályra, ahol a 227-es kórtermet kaptuk, ami egy kétágyas, egész jó hely, mint egy apartman kábé, saját fürdőszobával, tévével, wifivel, normális bútorokkal. Anya még segített ki- és bepakolni, közben a nővér kikérdezett, hogy milyen betegségeim voltak,az oltásaink, stb. Utána anya elment, mi pedig a Forma-2 futamot néztük apával, aztán visszajött a nővér és kicsit megkínzott: vett vért, az orromból mintát, EKG-t mért, ilyenek. Aztán úgy volt, hogy valaki jön az intenzívről és légző gyakorlatokat tartunk, de  csak a gép érkezett meg, az ember nem, úgyhogy kis késéssel így megebédeltünk, és ebéd után picit sétálgattunk apával a kihalt folyosókon az épületben, apa pedig vett egy kávét az automatából, de azt mondja ez kb olyan szörnyű, mint amilyet a Práterben vettek... Visszatérve a laptopon játszottunk Geoguessr!-t, de kínszenvedés a tapipaddal a lassú laptoppal... Négykor megnéztük az évnyitó F1 futamot, és utána megettük a vacsoránkat,ami sokás-sajtos szendvics volt (csináld-magad módon persze) és én is adtam egy esélyt a folyosói automatának és vettünk egy forró csokit, ami viszont egész jó volt - úgy látszik csak a kávé rossz. Este 9-kor volt egy gyors vizit: az ügyeletes orvos bekukkantott egy percre.

Milán

Reggel nagyon korán - hat előtt - felébresztett minket a nővér néni, hogy megtudja, éjjel minden rendben volt-e, és szerencsére ma már tényleg jól voltam, nem volt semmi gond éjszaka  sem. Reggeliere a kórházi sajtos zsemle helyett inkább a csokis fánkomat ettem meg - érthető okokból... Délelőtt egy kedves doktor néni megvizsgált és gyógyultnak minősített, vagyis hazamehettünk! Persze ez nem volt ennyire egyszerű, mert meg kellett várni, hogy kivegyék a kezemből a tűt és utána egy papírra is várni kellett még. Addig pedig a Danikával dévédéztünk és amikor ők hazamentek, kicsit a kinti folyosón is mászkáltunk anyával. Alighogy meghozta a papíromat a nővérke, már jött is apa és hazahozott minket. Anya már nagyon éhes volt (én nem annyira, mert a kinder tojásomat nemrég ettem meg...), de a Klári mama küldött finom levest, azért egy tányérral abból ettem...
Itthon nagyon klassz! A kórházban se volt rossz, de a saját ágyikómban mégiscsak más pihenni! Aludtam is délután egy jó nagyot. Uzsonna után lementünk sétálni a Mamával és a Dömikével. Este pedig apával tévéztem: a régi szokás szerint Zigby és a Thomas egy-egy része, majd még apa megengedte, hogy az elejét megnézzem a Toy Story 2-nek. De ekkorra már elmúlt nyolc óra, így mennem kellett fürdeni és hajat mosni, aztán pedig aludni.

Milán

Éjjel kicsit bepisiltem, mert egész végig kaptam az infúziót és emiatt egyfolytában vécére járok, ja és még itatnak is egyfolytában, úgyhogy nem is csoda... De amúgy már jól vagyok, nincs lázam, de még hőemelkedésem se, csak étvágyam se. Délelőtt bejött apa és nem sokkal később a Klári mama is, és amíg anyáék ma is hazaszaladta váltóruháért és ebédelni, addig ő volt velem. Apáék hamar visszaértek, addig villamosos könyvet nézegettünk és kártyáztunk, aztán a Mama hazament, én ettem pár falat halrudacskát. Délután pedig a nővér néni kikötötte a kezemből az infúziót és megengedte, hogy kicsit sétálgassunk. Elsőnek apával mentem egy kőrt a kórházban és aztán anyával is bejártuk ugyanazt az útvonalat és neki is megmutattam miket fedeztünk fel apával: a sárga kisköves utacskát, a hosszú folyosót ahol cicák is voltak és a számos házakat (itt ugyanis a legtöbb házon van egy-egy szám, ami klassz). Alighogy visszaértünk, én irtóra elálmosodtam és el is aludtam. Sajnos amikor felébredtem, apának már csak a hűlt helye volt, ő várt ugyan egy ideig, hogy felébredek-e de én több órát aludtam és addigra ő hazament :(  Pedig én már elterveztem, hogy játszok vele! Fel is hívattam anyával, de apa azt mondta, hogy estefelé már nem szabad látogatni és ezért sajnos ma már nem tud visszajönni hozzám :(

Milán

Sajnos az éjszaka nem javult a helyzet, egyre magasabb lett a lázam és mindent kihánytam amit megittam, pedig még egy kúpot is kaptam :(  Fél négykor pedig egymás után jött fosás-hányás és már cserepes volt a szám olyan szomjas voltam, úgyhogy anyáék úgy döntöttek ezt már megmutatjuk orvosnak és elindultunk a Heim Pálba (az ügyelet úgyse jönne ki, hiszen nem haldoklom szerencsére, csak kezdek kiszáradni...). Itt megvizsgált egy kedves doktornéni és rögtön írt is egy papírt amivel átmentünk a Szent László kórházba. Ott egy másik doktor néni is megvizsgált és úgy döntött, hogy ott kell maradnom, mert infúziót kell kapnom, nehogy kiszáradjak. Na eddig a pontig aranyosak voltak a nővérkék, de itt elszakadt a cérna, mert egy nagy tűt szúrtak a kezembe és nemcsak vért vettek (ami volt már régebben), de egy nagy palackot is odacsatlakoztattak amiből csepeg a víz a  kezembe! Irtóra fájt amikor megdöftek!
Amikor a palack is már csepegett belém, akkor apa felnyalábolt és megkerestük a 203-as szobát, ugyanis ott leszek egy ideig egy kislány szobatársa (remélem hamar hazaengednek majd!). Apa hazaszaladt még pár dologért, amit behoz nekünk, anya pedig ott maradt velem. Én pedig olyan-de-olyan álmos voltam, hogy csakhamar elaludtam...
A délelőtti vizit előtt már felébredtem és egy aranyos doktorbácsi nézett meg,de sajnos ma még nem mehetek szerinte haza, mert még sok infúziót kell kapnom :( 
Később a szobatársam, az aranyos kislány már hazamehetett az anyukájával, én pedig kaptam ugyan ebédet, ami még finomnak is tűnt, de még étvágytalan vagyok és nem kértem belőle. Bezzeg amit kicsit később apa hozott, abból már kértem, ugyanis ő egy csokis fánkot hozott uzsonnára :)  Kicsit később pedig meglátogatott  a Kati mama és az Ani is és amíg apa és anya hazamentek még pár dologért (mivel ezek szerint itt alszunk ma anyával), addig a Mamáékkal játszottam. Apáék hamar visszaértek, és a Mamáék lassan hazaindultak, de apa még sokáig velünk maradt, viszont mindhárman kezdtünk már versenyt ásítozni a fáradtságtól és kialvatlanságtól, úgyhogy végül apa hazament és kettesben maradtunk anyával...

Milán