Milán blogja

Hát sajnos ma elköszöntünk a szép kis faháztól és a szép nagy hegytől, és elindultunk haza, Magyarországra...De persze nem volt azért olyan gyors ez az indulás: még jó sokat tudtam játszani a többiekkel, amíg apa levitte a kocsihoz azt az irtózatosan sok cuccot... Az út már nem volt ilyen izgalmas, de szerencsére most is tudtam dévédét nézni, sőt, még egy klassz áruháznál meg is álltunk, ahol még tudtunk kicsit rosszalkodni játékházak és csúszdák között. No és vettünk fincsi fánkokat is, amit be is termeltem rögvest, aztán még sokat-sokat mentünk autóval (kicsit aludtam is) és most is láttam sok-sok szélturbinát! Hazáig még párszor megnéztem a BabaIQ dévédéket és közben be is sötétedett és az eső is eleredt, szóval elég uncsi volt már de végre hazaértünk! Otthon rögtön előkaptam az itthon hagyott gyümölcseimet is és összeöntöttem azokkal, amiket közben felcipelt apa (ő most meg felhordta azt a sok táskát és zacskót, amit nemrég bepakolt a kocsiba) és a rajztáblámmal le is rajzoltam mindet. Vacsora és fürdés után még picit játszhattam, aztán mese - és alvás...

Milán

Ma jó korán keltünk - mi gyerekek, így aztán persze a felnőttek is :)
Reggeli és játék után a Botiék mentek síelni, mi pedig lementünk síelni a hüttéhez és ma is kaptam egy forró csokit a síelés után (na jó, igazándiból a síelés abból állt, hogy próbáltam állva maradni a két lécen, ami folyton szét akart csúszni, apa pedig futott velem a havon... de azért klassz volt ám! ).
Ebéd után aludtam kicsit, és délután visszamentünk a másik hüttéhez, ahova a "síelők" is odacsúsztak, amikor leálltak a sífelvonók, és egy hatalmas asztalhoz mindannyian leültünk és finomságokat ettünk (én egy kis sültkrumplit és utána gőzgombócot!) és ittunk (forró csokit, mi mást?!)
Utána pedig a ház melletti jégkunyhónál bújócskáztunk és hógolyóztunk estig, amikor még a ratrak-okat is láttuk felmenni a hegyre, sőt, képzeljétek, az egyiknek integettünk és ott mellettünk fordult meg! Nagyon érdekes volt! Jól elfáradtunk mire visszaértünk a házba!

Milán

Képzeljétek, ma elmentünk anyával és apával két szánkóval előbb sétálni egy nagyot, utána lecsúsztunk egy irtó nagy lejtőn, aztán egy szuper libegővel felmentünk a hegy tetejére és onnan is lecsúsztunk a szánkókkal! Őrült gyorsan mentünk lefelé, apa csak néha fékezett nagyobbat, amikor már túlságosan felgyorsultunk. Még anyát is leelőztük, pedig ő indult előbb! Nagyon klassz volt! Ebédre anya csinált brokkoli-krém levest, aztán elvileg Annával együtt mentünk aludni, de végül csak Anna aludt, én meghallgattam egy mesét apától, aztán végül mégse volt kedvem aludni, főleg, amikor meghallottam, hogy a Gergőék is visszaértek a szánkózásból, vagyis lenne kivel játszani… Így aztán szóltam apának és ő levitt játszani és délután sokat játszottunk, aztán vacsora után felöltöztünk és az összes fiúval együtt én is elmentem „jak-jak”-ot nézni (nomeg persze hógolyózni!).

Milán

Ma délelőtt anyákkal voltunk a házban egy ideig, mert apáék síeltek, aztán elszánkóztunk egy „hütte” nevű házikóhoz, ahol leültünk a nyugágyakhoz és ittunk irtó fincsi forró csokit tejszínhabbal! Amikor picit később apa is odasiklott, akkor én is kipróbáltam a síelést és csúsztam hármat apával egy kis lejtőn. Tulajdonképpen vicces dolog így csúszni, csak apa nem tudott elég gyorsan velem futni :) , nomeg ezek a sílécek akkor is csúszkálnak mindenfelé, amikor nem kéne, úgyhogy inkább levetettem és gyalog mentünk vissza a házba. Ebéd után ma is aludtam egy jót és aztán egész délután a fiúkkal játszottunk (persze Anna is próbált néha a gyümölcsökkel játszani, de ő még meg akar mindent enni, még ami játék, azt is…). Vacsorára a Jani papa pörköltje volt, de én leginkább csak egy dupla adag tésztát ettem és husit nem nagyon. Fürdés előtt még átjött a szomszéd házból még egy kisfiú – a Bence – is játszani, de később ő irtó nyűgös lett és nagyon hangosan sírt és sikoltozott, úgyhogy végül hazamentek az anyukájával. Én pedig ma is zuhanyoztam és ma apa mesélt nekem, és már mentem is aludni.

Milán

Ma korán keltem és apa adott reggelit, aztán délelőtt elmentünk szánkózni és hógolyózni az Annával és Gergővel. Közben a többiek síeltek – még a Boti és a Dávid is! Anna hamar elfáradt és a Kriszti visszavitte a házba, de kicsivel később minket is hazavitt apa, mert lassan már ebédelni kellett. Aztán egy kicsit aludtunk és egész délután játszottunk, sőt még vacsora után is lehetett egy kicsit. Ma este zuhanyoztam, mert tegnap megint fröcsköltem, de sebaj, ez is vicces, csak így tényleg nehezebb fröcskölni… Persze este az „Anna-Petis” mese után szinte azonnal elaludtam.

Milán

Reggel nagy-nagy készülődés volt, ugyanis indultunk síelni jó messzire, jó sok cuccal. Apa sokszor ment le-fel a kocsihoz meg vissza, amíg levitte a bőröndöket és zacskókat. Szerencsére sok játékomnak maradt még hely :) Ó, és a legjobb az egészben, hogy a Botiék is jönnek – csak sajnos ők a saját kocsijukkal, így nem tudunk az úton együtt játszani. Azért így se unatkoztunk anyával hátul, mert volt sok látnivaló – például egy darabon rengeteg hatalmas szélturbina forgott és utána alagutak is voltak, nomeg most anya hozta a kis dévédét és tudtunk nézni BabaIQ dévédéket. Végül egy irtó kanyargós útszakasz után megérkeztünk egy szép faházhoz és itt tényleg igazán sok hó van ám! Amíg a felnőttek kirámoltak és cipekedtek, addig mi, gyerekek rögtön gyerekszobává minősítettük a nappalit és játékokkal árasztottuk el :) Kicsit később még „erősítést” is kaptunk: megérkezett a Dávid és a Gergő is a szüleikkel és még a Jani Papa is velünk fog lakni pár napig. Még mielőtt besötétedett volna, gyorsan elmentünk szánkóval körülnézni és láttunk még sok szép faházat, egy kicsit béna hóembert, egy nagyon nagy traktort és „jak-jak”-ot (a többiek ratrak-nak mondják, de annak semmi értelme, amúgy pedig hatalmas, lánctalpas gépek). Este még sokat játszottunk, vacsoráztunk és fürdés után mentünk aludni.

Milán