Milán blogja

Reggel végre nem mi keltünk elsőnek, hanem mindenki friss volt és nem kellett csendben várni, amíg felkelnek a többiek, mint eddig. Viszont sajnos ennek az volt az oka, hogy ma már indultunk haza :(
Reggeli után a felnőttek veszettül pakolászni kezdtek, mi pedig próbáltunk közben nem annyira láb alatt lenni és mégis játszani. Végül kilenc után el is indultunk. Pár órányi autózás után - még Bécs környékén - megálltunk egy hatalmas bevásárlóközpontnál. A Toys'r'us -ba mentünk elsőnek, de képzeljétek még ebben a hatalmas játékboltban se kaptunk "Zsán-Zsákk-Légzsákot" (a kedvenc szereplőm a Verdák 2-ből). Kénytelen voltam másik autót venni... Hát ez van... De még utána az interspárban azért vetettem egy lego verdát is :) Utána már hazáig nem is álltunk meg, úgyhogy egész hamar hazaértünk. Amíg apáék pakolásztak, elővettem a játékaimat és egyedül játszottam, aztán vacsora után lerajzoltam az összes versenyzőt és melléírtam a neveiket és az országuk zászlait, mire apa meg megcsinálta ugyanezt, csak ő számítógéppel. Hát az övé is egész jó lett... Na ezzel el is ment az este és már menni kellett fürdeni és aludni...

Milán

Reggel, kilencre, pályanyitásra apa elment a Krisztiékkel síelni és mikor minden pályát kipróbáltak, visszajöttek értünk. Anya váltotta apát, vagyis most anyával mentem síelni és képzeljétek, rávettük anyát, hogy jöjjön fel a piros pályához és azon jöjjünk le! Nagyon klassz volt, mert ez is egy jó hosszú pálya volt! Csúsztunk még jó párat mindenfelé, és ma is beültünk a klassz kis hüttébe egy forró csokira :) Később, amikor a Boti visszament a házba, akkor kijött apa és ő is csatlakozott hozzánk. Vele felmentünk még magasabbra is, egészen a hegy tetejére! Na onnan aztán jó sokáig lehet lefelé csúszni! Irtó sokat síeltem ma, és amikor már elfáradtam, visszajöttünk a házba. Délután a Botival játszottam a teraszon, utána rohangáltunk a ház körül. Persze sikerült csurom vizes lennem, úgyhogy hirtelen az összes tiszta ruhám kint száradt a teraszon és be lettem zavarva a házba... De szerencsére nem sokáig, mert amint mindenki pihent egy picit, mentünk vacsorázni a tegnap kinézett hüttébe. Ez is klassz kis étterem volt és finom volt minden, amit rendeltünk, sőt, képzeljétek vacsora közben pont az ablak alatt fordult meg többször is a  ratrak és a vacsi végén anyáéktól egy-egy gumilabdát kaphattunk az automatákból, a pincér bácsitól pedig cukorkákat. Klassz! Aztán a sötétben visszabotorkáltunk és már mentünk is zuhanyozni és aludni, mert későre járt már...

Milán

Képzeljétek, ma már olyan jól voltam, hogy délelőtt kimehettem síelni az egész csapattal! Hát a mai síelés tényleg irtó szuper volt! Mivel a tárcsás lift ma nem ment, ezért a nagy liftekkel mentünk fel. Ez azért nagyon jó, mert így jó sokáig lehet lefelé siklani :)  Egész jól megy ám a síelés, és pár gyakorló "csákányos" sílift használat után már apa is fel mert vinni és ügyesen meg is oldottuk, egyszer sem  volt gond, úgyhogy ma aztán tényleg jó sokat tudtam síelni. Dél tájban még egy másik lifthez is elmentünk egy másik pályán, ugyanis ott van  egy klassz kis hütte és ott ebédeltünk. Ettünk fincsi virslit és ittunk forró csokit, aztán síeltünk tovább még egy órát legalább. Amikor kezdtünk elfáradni, akkor visszamentünk a házba, de ott se maradtunk sokáig, hanem elmentünk kirándulni. Felmentünk gyalog a kék pálya tetejére a sziklákhoz és mivel vittünk seggcsúszkákat, azokkal csúsztunk le (meg persze a jobb helyeken csúsztunk pár extrát is). Jól kifáradtunk és csurom vizesek lettünk, úgyhogy mi hamar vacsoráztunk (anya itt maradt a házban addig és főzött vacsorát), a ruhák meg mentek a mosógépbe, mert kimosva szárazabbak lettek, mint amikor betettük őket. Estig még játszottunk is, és segítettünk a Botinak házi feladatot csinálni (én például kihegyeztem az összes színes ceruzáját), ja és picit szaunáztunk is a zuhanyozás előtt.

Milán

Délelőtt ma is apával itt maradtam a házban, a többiek pedig elmentek síelni. Ma is a verdákkal játszottunk természetesen, csakhogy ma már nem vagyok beteg (remélhetőleg), úgyhogy ebéd után mehettem síelni én is! Hát ez nagyon szuper volt! Pár bemelegítő csúszás a bébipályán és bátran felmentem a Zolival a kék pálya tetejére, mint a Boti! Irtó klassz volt onnan a magasról lesiklani! Utána pedig még a kis "tárcsás" pályán síeltünk irtó sokat a Botival. Az is nagyon jó volt, ezt a fura felvonót is megtanultam hamar, lefelé pedig simán lejövök már ;)  Jól elfáradtam, úgyhogy amikor a Boti még a Zolival elment a nagy pályákra, akkor pihenésképp beültem anyával a hüttébe  egy kakaóra, apa pedig visszasétált a lécemmel (ő igazából még lázas beteg ma, de kijött megnézni, milyen ügyesen síelek). Alighogy visszaértünk a házba, kicsit pihentünk és már mentünk is popsi-tepsikkel csúszkázni. Sötétedésig csúszkáltunk és szuperklassz volt ez is! Aztán este lett már és hazasétáltunk vacsorázni, picit játszani, aztán már menni kellett fürdeni és aludni, mert mindenki irtó fáradt volt ám...

Milán

Sajnos reggel még mindig hőemelkedésem volt, úgyhogy még ma is "szobafogságban" voltam :(
Apa volt velem délelőtt és segített összeírni a Verdák 2-ből a versenyzőket (olyan vicces neveik vannak, mint például a japánnak Spuri Aki Futamotó :))  Utána pedig az autóimmal el is játszottuk a Porzó-korzó versenyt. Klassz volt, apa volt a gonoszokkal, akik lőttek a versenyzőkre :)   Ebédre a levesből még repetáztam is és délután aludtam is. Épp akkor keltem, amikor apáék visszaértek a síelésből. Én még folytattam a játékot az autókkal délután is. Estig már más nem is történt, a fürdés után mentünk is mindannyian aludni.

Milán

Reggel tök jól voltam, de azért még nem mentünk síelni (sajnos jogosan, de ezt majd később), hanem itt maradtam apával a házban amíg a többiek elmentek síelni. Egész jól eljátszottunk, aztán Anna is csatlakozott hozzánk, mert elfáradt és a Kriszti hazahozta, majd később a Boti is hazajött, mert ő is elfáradt a sok csúszásban. Délben végül a csapat maradék - felnőtt része is megérkezett és hamar ebédelni kezdtünk. Én ugyan nem ettem túl sokat, de mégis mennem kellett pihenni délután :(  Szerencsére csak fél háromig tartott a csendespihenő, és utána folytatódhatott a játék és a rajzfilm-nézés. Közben apa elment síelni a Zolival és csatlakozott hozzájuk a Kriszti a Botival, mi pedig pályazárásra odamentünk a sílifthez és ott Anna jól orrbadobott egy jégdarabbal, amire azt hitte hógolyó. Mindketten bőgtünk... Jég mondjuk volt kéznél, azzal apáék lenyomták a sebes púpot az orrnyergemen és így hamar el is múlt a fájdalom.  A házba visszaérve játék, uzsonna, filmnézés, szóval a szokásos program volt estig. Sajnos délután már megint felment a lázam, illetve hőemelkedésem volt, úgyhogy  a holnapi sízésnek is tutira lőttek... De már nem vagyok egyedül: apa is lázas és köhög, akárcsak én...

Milán

Szerencsére mára nem volt lázam, de még hőemelkedésem se, úgyhogy el tudtunk indulni síelni. A Mama is átjött reggel elköszönni, mi pedig nyolckor nekivágtunk az útnak. Nagyon sokat mentünk autópályán, ami a "szélforgók" kivételével elég uncsi volt. Én végig Verdákat néztem a kis dévédén. Azért viszonylag hamar, öt óra alatt odaértünk Weinebene-re, ahol már integetve várt minket a Kriszti és a Zoli a teraszon, az Anna és Boti pedig a házban. Apával ettünk hamar ebédet (pörkölt volt, ami nem a kedvencem, de éhes voltam, úgyhogy ettem), és kicsit később elsétáltunk apával a csapat után a hüttéhez (ugyanis addig a többiek elmentek síelni, csak nekem még nem szabad). Már csak anya síelt, a Krisztiék visszamentek, mi pedig még megvártuk anya következő lecsúszását, aztán beültünk a hüttébe egy-egy forró kakaóra, és mi is visszasétáltunk a házikóba. Délután még a Botival játszottam (képzeljétek, van egy elektromos darts is!). Vacsora után kezdett megint hőemelkedésem lenni, úgyhogy kaptam algopirint apróra vagdosva és estére már jobb is lett. Fürdés előtt még szaunáztunk is, aztán az esti mese az volt, hogy a Botiékkal megnéztünk jónéhány Matuka történetet a laptopon, és egy csoportos fogmosás után mentünk is mindannyian aludni, mert mindenki fáradt volt már.

Milán